Már, reggel munkásgöncöt kanyarítottam magamra, mondván, hogy én, majd én jól kimegyek oszt jól felásom azt a területet, amit még beültetésre ítéltem..
AzUramé vót, egykor illetve -bocsi-, Ő kapta a munkaadójától, de nem bírgya a kantáros cuccot, ezért, igaz rám úgy 4 számmal nagyobb, de naagyon dögösen nézek ki benne, nem mellesleg, jól alája tudok öltözni.
Várva, a melegedésre, meg a pénteki sulis dolgokra, szilvás gombócot dobtam össze hamar, és a két fagyasztóval ellátott hűtőink , alsó részét olvasztottam le.
Hajnalok, hajnalán még mielőtt a helyi kakasok ki nem kászálódtak a tikok közül, ezerrel nyomtam a gépet, mert elkészült az 5. osztály videóklippje, amit szeretett igazgatónőnkre tukmáltam erőteljesen, hogy tegye mán fel a suli facebook oldalára, mit csak Ő és néhány tanár kezel; de őt tartottam érdemesnek, arra, hogy beavassam meglepinkbe..
A gyerek, már csak a hűtő aljából kilógó hátsó részemmel találkozhatott, mikor a mosottszaros fejével, reggel 8 kor letámolygott az emeletről…
Az anyamitcsinálsz kérdésre, erősen meg kellett fontolnom a választ, mert mi sem volt egyértelműbb annál mi a lópimpilimpit teszek; mikor az egykor száraz ronggyal, igyekszem víz- és jég mentesíteni a fridzsidert, négykézláb, a fejem tetejére össze kötött hajjal..
Valahogy, gondoltam, hogy nem áll össze neki a kép, abban az állapotban, ahogy kinézett szegény “hajnalban” kelt lyányom, de azonnal belátta, hogy jobb ha nem vitatkozik velem…
Az osztály videó, szuppira sikeredett, s szerintem a suli oldal valaha feltett tartalmának, a legnézettebb produkciója díjat is elvitte. A Tannénik hálásak voltak, mi szülők, meg büszkék..
Az ásás elmaradt, marhára fújt a szél, helyette a döglés különböző pózban című oktató oldal ötleteit gyakoroltam intenzíven, és ezt a hálátlan gyerekem, azonnal közölte is az apjával:
Az anya, ma nem csinált semmit, csak a munkásruhában feküdt és olvasott..
Azt hiszem ezt nem hagyhattam “megtorlás” nélkül, így viszonzásképpen földre vittem a röhögő leányom, és jól bele haraptam az alkarjába, aminek kis piros helye maradt; de nem hatotta meg, mert még mindig vihogva futva előlem oda vágta:
Majd, jól felnyomlak a Gabinéninek… (régi ofőnk, mellékállásban boszi)
Szombaton, úgy döntöttem, -ismét- hogy a 11évesem újra Apa fennhatósága alá fog tartozni, s még a gyerek ébredése előtt ketten, kétfele mentünk azUrammal.
Ő, munkáskesztyűt vadászott a helyi parasztplázában, én meg megtekintettem az újra nyílt hegykői piacot, természetesen maszkban és kesztyűben.
Egészen pontosan 6 árus volt.. Így kénytelen voltam híni azUram, hogy vegyen még a zöccségesben, cukkinit meg miegymást, mert itt aztán semmi sincs, bár, a piac elhagyásakor még 2 (!) piacos kezdett el kirakodni, de hogy azt már nem tudtam megnézni, mert elmúlt 9 és át kellett adni a terepet, a 65 év felettieknek, bár azok már régesrég ott voltak, hiszen ők kínálták a portékát…
De, zsákmányoltam 3 rétest, és 3 medvehagymás pogácsát, no meg magamnak némi kecskesajtot.
Délelőtt, tüzeltünk. Jogkövető állampolgárként jól körbe járva a dolgot, elsőként a tűzoltóságot hívtam, ők a katasztrófavédelemhez kapcsoltak, akik a polgármesterünkhöz irányítottak a kérdésemmel, hogy vajon lehet-é tüzelni, a nemrég kivágott fánk lombját.
Nos, papíron nem lehetett, de tájékoztatást kaptunk, hogy azé megpróbálhatjuk, de ha felnyom egy szomszéd vagy akárki akinek a szemít csípné a füstünk, akkor eljárás lesz ellenünk.. Hm..
AzUram rám nézett, és melle előtt karbafont kézzel nézett rám:
Akkor, mi legyen Életem?
Mi, lenne ? Tüzelünk! Jelentettem ki határozottan, és felkészülés gyanánt, már húztam is a locsolócsövet, a leendő tűz felé, készenléti biztosítéknak.
A kurva szentségit annak a kibaszott szelének, hát nem a szomszéd gyümölcsfája felé fújja a füstöt?? – üvöltötte azUram, mikor a 4. adag lombot hajította a tűzre, ami azonnal hatalmas lángnyelvvel eszegette a valaha pompás ágakat.
Egy ideig néztem türelmesen, miként táncol indián módjára a rakás körül, és szentségel közben szebbnél szebb szavakat, aztán megunva a legmélyebb vidéken élőket is túlcifrázó szófosását; szépen halkan kértem, hogy legalább a káromkodást hagyja el, ha a táncot nem is tudja…
Vörös fejjel, nézett rám a drágám, de belátta igazam van, ezért csak annyit nyögött, hogy szóljak ha pakolhatja az újabb adagot, ami addíg a pontig flottul működött is, mikor is a karjába belékapott a láng, midőn okosan vellával bökögette a tűzet, hogy hamarabb leégjen..
Pörzsölt disznó szag terjengett, ahogy közelebb jött hozzám, de csak a méretes szőrszálak hamvadtak el, egészen apróra zsugorodva.. A keze, egy merő ág karistolás, és vér, egy akció film jelenetébe is egybű bevették volna, bazi nagy lóvét fizetve neki, a kaszkadőr nélküli szereplésért.
Bár, a sérülések csak felületiek voltak, nem engedte, hogy aloéverás izével bekenjem, amíg nem végzett a tüzeléssel, amit remélem az egész falu látott, akkora volt a füst; de ha valaki felmószerolna hivatalos helyeken, majd kidumcsizom, hogy azanyámnak próbáltam üzenni Győrbe, eme rendhagyó módon..
A káromkodást, én folytattam délután, mert a beharagozott, mindenféle oldalakon hirdetett előre megnézhető filmet nem tudtuk letölteni, mivel a mi rózsaszín szolgáltatónk még “tárgyalásokat” folytat az rtl most plusszal, aki kódolta a sorozatot; így nekünk kód nemvan.., még.
Film híján, kivágtattam a fődre, és a jól felásott helyekre elveteményezni készültem a borsót, meg a miegymást. Az unicumreklám fejű férjem, rohant utánam, hogy az nem úgy van ám, mert tudni kell jól csinálni, nem ám úgy ahogy én.., nem mintha ő törzsgyökeres ősparaszt lenne, aki aztán érti mi a csízió…
Erre a kellemes házastársi csevejre érkezett a szomszéd, s miután jól kitalálták, hogy vessem a borsót, kaptam még egy csomag petrezselymet, és egy csomi kaprot is, ha már úgy is van tököm.
Ezt, megünnepelvén döntöttek úgy a férfiak, hogy isznak egy doboz sört, amihez mi nők is csatlakoztunk olybá, hogy hoztunk magunknak poharat (ki-ki a saját szekrényéből), aztán pezsgőztünk a fiúk mellett. A távolságot szigorúan tartva csak addig nyújtózkodtunk, amíg a másik tele tudta tölteni a páleszos poharat, meg a pezsgőset és mindenki a saját felén iszogatott a kerítésének.
Ezt, a jelenséget el is neveztem kerítés-partynak, ami ebben a járványos helyzetben, nagyon is szokványossá lesz, azt hiszem.
Nem bírtam mértéket tartani, és az ebéd is régen volt, ezért sikerült úgy bebaszarintanom, hogy vagy egy órát öleltem a családom wc-jét, kiokádva mindent, s azt, hogy mi jött ezután, már csak a másnap nagyon röhögő lányom mesélte el nekünk; mert mint kiderült az Uram is kiütötte magát, gyanítom, nem egy bokszolóval történt meg a dolog…
Vasárnap, délutánra sikerült valamelyest össze rakni magunkat és biztos vagyok benne, hogy ha véletlenül bennem lakott volna a vírus, mostanra hanyatt-homlok elmenekült, a neki adagolt alkohol mennyisége miatt…
De, igen.. volt ebéd, egy kisebb lakodalomra való, mert elnézhettem a hús mennyiséget, amikor elővételeztem a fagyasztóból, valamikor ki tudja mikor.
Antialkoholista leszek, megfogadtam ami valszeg könnyen lesz tartható mert ha a tévében, piát mutattak, már a gigám jelzett, hogy ” köszi, de még egy hányás, és felmondja a szolgálatot nálam”.
Jól vagyok, tökre jól.
De, likas az életem..
Hiányzik a melóm.. Olyan, senkinek.., értéktelennek érzem magam..
Irigylem azUramat, aki mehet melózni.., nekem a napi rutin marad…
Lesz ez még másképpen is ????
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: