Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen -de, legalábbis, biztos nem vagyunk sokan-, akik ha jó szakik jönnek hozzájuk, azokkal igyekszik jól bánni.. Így, történt ez sokadjára is amikor 2,5 fél hónap után elértem, hogy a főnök végre megtekintse azt a rossebeses 16 nm-nyi felületet, amit térköveztetni szerettem volna, de speckó módon, hogy az amúgy befele lejtős telkünk ezen része VÍZSZINTES legyen, gondolván hátha nyerek a lottón és lesz jakuzzim, de ha mégse már van egy medencém tavalyról..
Nos, a Főnök úgy látszott érti mit beszél a csinosra sikeredett szám, mert bólogatott hevesen, igaz néha meginogtam, mert közben egyre gyakrabban vakarta a fejét, de mivel, mondom bólogatott és beszélte is, hogy érti; ezért, köpés a marokba, oszt megegyeztünk. Nyomatékul, hogy bízom benne és mivel már volt itt nem egyszer a kezébe nyomtam a kapunyitónkat, azzal hogy akkor csinázza amikor idő van rá, de biztos voltam benne, hogy nem ebben a hónapban..
Nem így lett.. 4nap múlva, 12x hívott a 11 évesem reggel,-akit mivel nem hallottam a csörgést, csak az osztályfőnöke mobilján értem el- és megvető hangon közölte, hogy valakik vannak az udvarunkon, és miért nem tájékoztattam erről az eget rengető eseményről, Őt aki a Férjem második feleségének szerepét tölti be a családban, lekörözve engem is… Szóval, jövök haza, felérek a teraszra és a jónapotután, megkérdem tőlük (mind a kettő szakitól!), hogy kő-e kávé, persze mindezt a legudvariasabban.. Nem köllött, de sör az igen, és ha már ott vótam a közelben a szépítendő területtű nem messze, ezért szemügyre vettem a már elért eredményt. Női szemecskéim azon nyomban kiszúrták a terület közepére elhelyezett vízmértéket, ami akárhogy meregettem a látószerveim, igencsak nem középen vót az a buborék, tudjátok, ami elméletileg a vízszintet jelezte volna.. Nos, mivel hatalmas szájat kaptam őseimtől, és az Élet volt a tanárom, azonnal meg is jegyeztem, hogy mintha nem az lenne amit én kértem. Az egyik szaki, aki teherautó platóján állt, kissé hátrább lépett, és fejét a kezében lévő lapátra támasztotta; érdeklődve várva mi lesz ebbű. A másik, aki inkább egy karikatúra volt (fiatal férfi fej, de a hasa akkora mint egy 39 éve kocsmába járó 70 évesnek, meg a Döbröginek..), azonnal válaszolt is:
Háát, ez nem lesz vízszintes kiskezitcsókolom, mert ugye akkor itt meg ott akkorát kéne lépnyi, aztat meg magácska se akarja, ugye?
Dehogynem akarom, ez lett megbeszélve a Józsival! (Józsi, a főnök -a szerk.)
Mobil elő, főnök hívás, szentségelés.. A Józsi, cseszett szólni, erről a nem elhanyagolható apróságról, ami a vízszintemet eredményezte volna, és ezt még jó 18 percen keresztül veséztünk, aztán befordultam a konyhába, mert kaját kellett kreálnom, mire a családnak a fője haza gyün. A főzéshez, kibillentettem az ablakot, ahol élő, egyenesbe hallgathattam az immár 4 tagúra bővült szakmatyik szentségelését, amiben nem éppen khm…, hogy is mondjam szép szavakkal illették Józsit és a kialakult helyzetet. Büszkén, dagadó mellyekkel vettem tudomásul, hogy tekintélyt szereztem náluk, mert az egyik megjegyezte, hogy keményebben érvényesítettem az akaratomat, mint egy férfi, de e mellett ölég heles asszonka is vagyok, nnna.
Aznap még ellenőriztem, hogy minden rendben megy-e a házam táján, de megnyugodva vettem tudomásul, hogy szépen megy a munka sörrel, és cigarettával a kézben is….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: