3.nap

Még, a tegnapi este hatása alatt ébredtem jól eső fáradtsággal. Persze, azonnal megkezdtem a lelki terrort az Uram felé, hogy jövőre is jöjjünk mert, persze megint lesz olyan előadás amit látni szeretnék 🙂
A lányom csak legyintett egyet, és rám hagyta gyermeki lelkesedésem, oszt elvonult mesét nézni, jelezve, hogy ő ebből kimarad.
Az első állomás haza indulás előtt a szegedi vadaspark, mert a kisoroszlánt látni kell.
Pont, mint tavaly dög meleg volt. Még, alig haladtunk valamit az állatkertben, mikor egy játszótérhez értünk. A térről zsivaly hallatszott, de a legnagyobb meglepetésemre nem gyerekek , hanem felnőttek “játszottak” a játékokon… Volt, aki mérleghintázott, de többek hintáztak is lelkesen.
A melegnek tudtam be a látottakat, reméltem, hogy hallucinálok, de nem.
Úgy látszik öregszem mert nem nagyon bírom a melegben való sétát sem. A lányom, vigan rollerezett a vadasparkban és húzott vissza hozzánk, hogy mit érdemes megnézni. A szurikáták, és a kisoroszlán után, borjúfóka show-t néztünk:)
Aztán, kidőltem és közöltem a családdal mehetnek tovább én leteszem a sejhajom erre a padra és megvárom őket.
A fókákkal szemben egy kávézó volt, ahol emberek tök nyugodtan ettek-ittak.
Velőt rázó köhögésre zökkentem ki a melankóliából. A nő, ugy köhögött majd megfulladt, kezével a torkát tapogatta. Felálltam, hogy oda menjek bár fogalmam nem volt, hogy segítsek max., jól hátba vágom, hátha segít. Már lendítettem a kezem, mikor a vele lévő két férfi közül az egyik közönyösen felemelte a fejét a hasábburgonyából, és rosszallóan nézett rám. A nő még mindig a halálán volt, de a másik pasas rám szólt:
“Hagyja csak mindig ezt csinálja!”
Kigúvadtak a szemeim, és láss csodát a nő abba hagyta a halálltusát, és szívótt egy hatalmasat a másik kezében lévő cigiből.
Laposban, húztam el onnan és elgondolkodtam vajon érdemes-e életet menteni…
Innen, tankolni mentünk, hogy haza felé ne maradjunk sehol majd bevásárolni, Szeged legjobb boltjába.Persze, csak vízért mentem be, de az Uram, alig győzött futni utánam a bevásárló kocsival 🙂
A haza úton, néhány út korlátozáson kívül semmi izgalmas nem történt, hacsak az nem, hogy kis alvás után egy kávéfőzőt láttam elsuhanni magunk mellett….
3 óra tömény autókázás, és egy kudarcba fulladt étterem látogatás után Kapuváron tértünk be egy kocsmába, ahol a hitvesem szerint rohadt jó a kaja.
A kocsma előtt meztelen felsőtesttel és izzadtan ülő vendég látványa nem éppen a legjobb benyomást tette rám, de velül tök pofás helyet találtunk.
A pincérlány, nagyon kedves és az adagok hatalmasak voltak, a lányom is elismerően nyilatkozott, ami ugyebár nem szokványos egy folyton finnyás gyereknél 🙂
Este, 19.00.-re értünk haza. Rekord sebességgel rakodtam el, és bezuhantam az ágyba..
Fejemben, még ott lebegett a fuldokló nő és a mellettünk elsuhanó kávéfőző látványa….