1.nap

Kelés, 4.13.-kor mert kidob az ágy vagy csak az izgalom 🙂 Reggeli szertartás elvégzése után, megvártam amíg az Uram kiáll az autóval a garázsból és elmegy a kutyákhoz. Sutyiban, bepakoltam még egy pár cipőt, és két egybe ruhát, mert ki a franc tudja mit vegyek fel az előadásra. Ekkor jutott eszembe, hogy még kéne némi gyűrűt, nyakláncot meg karkötőt is vinnem, jaaa meg parfümöt is; de melyiket?!
Indulás előtt, már cipőben hasított belém a gondolat, hogy a marha okos telefonomra nem töltöttem le az útvonalat, útközben meg nem akartam elhasználni az összes mobiladatomat:) A Drágám kiakadt és “Hu,deelegemvanmármost”, sóhajtással feküdt el az ágyon 🙂
A navigáció nem kellett egészen az M0-ig, mert az én Szerelmem úgy is tudott mindent! A 3. útszűkületnél rám nézett a Maninblack-es szemüvege alól és megkérdezte: “Miért nem iszol, nem vagy szomjas?”
” De, basszus de annyira kell pisilnom, hogy ha még egy kortyot lenyelek ide vizelek…”
Jót röhögött, de megkegyelmezett és az inárcsi pihenőnél megállt.
Nna, ha ezt tudom lehet kibírom Szegedig.. A wc-én sorban állás, erősen kérdőjeles higénia és a Föld összes népessége képviseltette magát.. Szorosan fogtam a lányom kezét, mert kissé sötétebb bőrű férfiak bámultak minket. A wc-ben pedig combig érő hajú fiatal, kövér lányok fésülködtek és olyan hangerővel “beszélgettek”, hogy laposban húztunk ki onnan..
Mondtam is az Uramnak taposson a gázra, mielőtt még bajunk esik 🙂
Szegeden, az első útunk a Dino kiállításra vezetett, ahol ismét vállon veregettem magunkat gyereknevelési szempontból, mert talán a mi kölkünk volt azok kevesek egyike, aki a kiírt tiltás ellenére valóban nem ugrált, tépte és rugdalta a kiállított tárgyakat. Máskülönben, tényleg érdekes volt 🙂
Mivel, görcsösen ragaszkodtunk a kínnal megszerzett parkolohelyünkért, gyalog kerestünk kajáldát. A kiszemelt hely a Tündérkert nevet viselte. Gyorsétterem volt, és be is álltunk a sorba, pont az előttünk lévő 28, 6-9 éves gyerekek után akik mindannyian egy fél pizzát kaptak, s olyan zsivajjal voltak, mint egy megtermett méhkas.
Evés után okosan kitaláltam, hogy én gyalog keresem meg a szállodánkat, mire a párom vállat rántott és elbattyogott a kocsiért.
Navigáció a kezembe, és elindultam Szegeden a tök ismeretlenbe.
“Anya! Ott táskák vannak!”- szólt a rollerről a lányom, abban a pillanatban irányt váltottam; nna ezt nem kellett volna.. A navi megőrült, se neki se nekem fogalmunk se volt hol vagyunk. Nade, nemá, hogy ilyenen fennakadjak! Betértem egy heles kávézóba és eljátszottam a lökött turistát. Kb., egyszerre értünk a szállóba az Urammal, de így is marha büszke voltam magamra!
Berendezkedés után az első program: véradás. A Doktornő, aki vérnyomást mért, Asszongya nekem: “Aranyom! Igencsak vékonka maga és a vérnyomása is igen alacsony!” K..va, büszke voltam magamra, na nem azért mert nem adhattam vért, hanem a vékonka beszólás miatt.
Ezt, meg is koronáztuk azzal, hogy oda-vissza villamosozunk egy vonalon, bakancslista ez is, mert még nem utsztam ilyenen 🙂
Osztán, fellelkesülve a villamostól kikaptam a lányom kezéből a rollert és Szeged belvárosában száguldoztam fel s alá.. A gyerek itt közölte az Apjával, hogy inkább menjünk vissza a szállóba és vigyen engem kettesben sétálni, mert így legalább nyugta lesz tőlem:)
A párakapu alól rángatott ki a családom, nem is értettem mi bajuk?!
Még azért egy árustól kunyeráltam libatöpörtyü kóstolót, és tágra nyílt szemekkel áhítattal hallgattam meg, az elkészítés folyamatát 🙂
Az este, a Cirmi gasztrokocsmában ért véget, de előtte még a Dugonics téren, az élő zenére táncoltunk egyet….