A könyv..

„Ahhh..” –sóhajtottam a békésen fekvő férjem mellett a hitvesi ágyban.
„Ahh-hmmm”- sóhajtottam sokadszor, de hiába. Az ölemben lévő laptopon bőszen nézegettem a könyvem folytatásának a reklámját. Fészkelődni kezdtem, és még sóhajtozni. A párom, 4centire kidugta a paplan alól a fejét, és alig észre vehetően rám sandított.
„Mi van Kicsim?”- kérdezte, és kezével a takaró alatt megsimogatta a zokniba, és mamuszba bújtatott lábamat.
„Nézd, az Ulpiusnál pont egy ezressel olcsóbb darabonként, a könyvem folytatása.. Úgy szeretném, tudod nagyon izgalmas és nem tudom mi lesz a folytatása..”
„Lehet, nem is lesz ilyen olcsó mostanában, meg aztán ki tudja mikor jutok hozzá..”
Az Uram, és Parancsolóm elhúzta a száját. Lassan felült, hosszú haja kócosan meredt az égnek, és már látszott a karja is. Megvakarta a fejét, kezébe fogta a kezem és így szólt:
„ Rendeld meg Kicsim, nyugodtan majd elmegyünk érte.”
Nem kaptam levegőt, szívem hálásan dobogott a legnagyobb sebességen!
Nahát, ilyen nagyon jó ember a férjem.. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen simán, minden átmenet nélkül megkaphatom azt amire vágyom. Hm, lám-lám milyen jó nekem.. Melleim, 2 mérettel növekedtek a büszkeségtől.
„Olyan rendes vagy, hogy gondolsz rám..”- A legszebb, a legtrendibb és egyben az egyetlen olvasószemüvegem alatt olyan csábosan, -mint még soha- megrebegtettem szempillámat, és hálásan öleltem át a férjem nyakát; szemem alatt elmorzsoltam egy könnycseppet.
A Drágám, alig észrevehetően elmosolyodott a bajsza alatt, és lejjebb húzódott a takarót magára vonta, szemét a tv-re tapasztotta.
„Olyan rendes, vagy.. ezt, mind értem tetted..” -suttogtam.
„Na igen, érted Kicsim.., meg azért, hogy végre nyugodtan nézhessem a kézimeccset a tévében!”- mosolygott az Uram…