Úgy élvezem én...

1.0Mindenki örömére...https://csampasrozi.cafeblog.huRozihttps://csampasrozi.cafeblog.hu/author/rozi/Úgy élvezem én...Annyira nem vagyok a strandolásért. Nem kenyerem a magam mutogatása, hiányos öltözékben, két szál nyavalyás ruhadarabban, ami ki van kiáltva fürdőrucinak, és ezzel a jelszóval bárki-bármit felvesz; függetlenül attól, hogy mennyire lóg ki… Ám, ha megyek mégis, kizárólag a gyerek miatt teszem, hogy jól érezze magát..,aki csak az első 1 órában rágja le az agyam maradék sejtjeit, a nyavalygásával: unatkozik éhes (eljövetel előtt, nem éhes és szentül állítja, hogy délig nem is lesz az..) hideg van milyen szar hely otthon maradt a tablete. Aztán, végre meg jön a kijelölt átöltöző helyről, mert Őt aztán senki ne nézegesse, mikor felveszi a fürdőruhát; pedig szereztem neki egy klepetust, minőségit, bazi nagyot, hogy akár az egész család egyszerre át tudna vedleni alatta.., de nem, az izé… Aztán, egész nap ebben flangál, ha nem éppen a vízben van. Ebben, az első órában, mi azUrammal elmegyünk és életmentő kávé után kutatunk, meg menekülünk a kiskorú picsogása elől. A mai napig, csak az orrunkig láttunk, vendéglátó ipari egységek tekintetében. Mentünk, mint a kiéhezett birkák, és ahol elsőként "kávé" feliratot láttunk, már álltunk is sorba. Így, alakult, hogy akkor, az "orrunknál" vásároltunk kávét, egy helyes, cunci (nem a másiknemhezvonzódó) fiútól, aki olyan bájjal és csipőtekeréssel világosított fel minket a latte összetevőiről, hogy majd beszartam a gyönyörtől J Magyarázás közben, a kezeit ide-oda csapta, a kisujját kitartotta, mint egy vérbeli nő és megdicsérte a hajamat is. Természetesen, jutalmaztuk, a vendég mivoltunkhoz való hozzáállását, így az ebédünket is eme helyen fogyasztottuk el. De, ma nem láttuk a cuncifiút, így mondtam is azUramnak, sétáljunk egyet, amíg a gyerek végre új barátokat szerez. Ez a kajálda, kávézó.., mindenis elég hátul volt, aránylag kiesett a fürdőzők látóköréből, ám annyian álltak sorban, hogy a cucc, amit árultak, rossz nagyon nem lehetett. Mindkét karján teljes terjedelmében tetovált fiatal lányka fogadott, és a kért 2 kávé mellé reggel 9kor, még palacsintát is ajánlott, hátha. Egyáltalán, nem volt drága és a kaja árak is vonzóak voltak, mondjuk a kecskesajtos, tökmagolajos, rukkolás lángos már akkor beette magát a tudatfelettimbe.. A kötelező "ötyefürdő" (melegvizes medence, ahova inkább a 30 felettiek jártak tespedni, akinek fáj itt meg ott, de a nép 80%-a 60 elmúlt, és rohadt jókat aludtak a vízben kialakított ülőhelyeken) után, kibéreltük a szokásos napozóágyainkat, amin heverészhetek, ha éppen nem azUramat kísérem medencekörútra. A reggeli motivációs beszédem a gyerek felé, megfájdította a fejemet, de persze, hogy nem volt nálam fejfájáscsillapító; ezért az első fehér pólós dolgozó felé vettem az irányt, hogy megérdeklődjem van-e gyógyszere kitikkadt fejemre. Mégjóhogy, nem volt de elmagyarázta, hogy hol vannak a kihelyezett mentősök, akiknél bizti van. Fél óra össze vissza járkálás után, találtam meg a franba eldugott feliratot, hogy ambulance, de a mellette lévő csetreszárusnéni mondta, hogy ne törjem le a kilincset, mert a Józsi, a mentős most ment el a másik bungallójába, ami ott van bent; és a komplexum egy ajtajára mutatott, amiből, még vagy 13 másik nyílt… Újabb, 7 perc mire találtam egy magányosan, felmosóval "táncoló" takarító nénit, aki azonnal belelkesedett a feladattól, hogy meglelje nekem a Józsit, a mentőst. Szélsebesen navigált végig kis, majd nagy medencék tömkelegén, a szállodai bejáraton, és 2 éttermen keresztül, mire rábökött egy kajával megrakott tálcával egyensúlyozó alacsony, jóhúsban lévő férfi hátára messziről, a felmosófával. Ott a Józsi! Átéreztem, a mentős helyzetét, aki próbált lavírozni a tálcával a székek között, így jófejségemnek köszönhetően megvártam amíg lepakol, és csak aztán ugrottam a nyakába a kérésemmel. A mentős, azonnal felelőségének teljes tudatában, otthagyta az ételét, és már ügetett is az orvosi szoba felé, hogy nekem gyógyszert találjon; hiába mondtam, hogy egyen elébb…., hajthatatlan volt. A frissen szerzett agysejtvisszanyerő tablettával a gyomromban, azUram után koslattam, aki szerint, ha már kávéhelyet váltottunk, válthatnánk medencét is, hátha lesz jobb is mint a megszokott. Ezzel, a meglátással sétáltam bele, egy szintén melegvizes pancsolóba, amiben még Hosszú Katinka is elveszett volna akkora volt, viszont alig tespedtek benne… Derékig ért a víz amikor megértettem, hogy miért. A kinti táblán 38fok volt feltűntetve, de ezt már alig láttam, és furcsán nehezen vettem a levegőt. Láttam, a Férjem hosszúra nőtt szakállát úszni a vizen, meg az unicumreklámos mosolyát és láttam a vízben üldögélőket, akik hanyatló fejem bámulták. Utolsó erőmmel, kihúzkodtam magam a forróvízből, és friss levegőért indultam a kinti részre. Hát, ott egye meg a rossebb ezt a medencét, hogy én többet ide be nem teszem a görbe lábaim, hát majdnem megfulltam oda benn! Boszorkány keresztanyámtól vett cifra szavakat köptem, még vissza vonulóban a napozóágyam felé, a mögöttem röhögő Uram számára, de nem vette a lapot, hogy most fel vagyok háborodva. És, még hol volt vége a napnak…. Folyt.köv.rich