Sulira várva

1.0Mindenki örömére...https://csampasrozi.cafeblog.huRozihttps://csampasrozi.cafeblog.hu/author/rozi/Sulira várvaAkinek iskolás korú gyereke van, az majdnem tud mindent a beiskolázással kapcsolatban. Mondom, majdnem.. Én, is. Illetve, azt hittem tudok mindent.., de baromira tévedtem, mert nem; de, most tudok: MINDENTIS! Az iskolaváltás körüli felesleges, és muszáj köröket aránylag hamar (3hét) alatt lefutottam, decathlonos simulós naciban, sport-ütközőtartóban (csöcstartó, na), és az ehhez dukáló lenge fekete felsőben; persze nem, de k..va jól hangzott, nahh. A régi diri asszonta kell befogadó nyilatkozat az újtól, mire az új legyintett, majd ő elintézi hagyjam a csudába. A füzeteket, ceruzákat, és az ehhez hasonlatos bizbaszokat már júniusban beszereztük, és előrelátóságomnak köszönhetően EGYBŐL MINDENBŐL DUPLÁN, NEHOGY PICSOGJON A GYEREK, HOGY ELFOGYOTT… a PÓT CSOMAGOT, JÓL ELDUGTAM ELŐLE. A táskát, tolltartót is megvettem, mert megint új kellett, hogy a franc essen ebbe a divatőrületbe, most a letisztult dizajn van soron, de lehet jobb is mert az egyszarvút amúgy se komáztam , ami a tolltartóján pillogott rám a bárgyú tekintetével, nap mint nap. Szóval, "nyugodtan", hátra dőlve, jéghideg koktéllal a kezemben vártam az iskolakezdést, amikor végre "munkába" megy a gyerek és nem engem szipolyoz. Bár, mostanában deli legények jártak át hozzá, a szomszédos faluból, hogy "beillesszék" a lányomat, az új osztály közösségébe, de furcsállottam, hogy miért mindig ugyanaz a két fiúgyerek jön bicajjal, arckipirulva hozzá; ám, a leányom csak legyintett és azt mondta: Anya, Te ehhez öreg vagy, úgy sem értenéd… Utolsó héten, azé feltettem a kérdést az iskolatitkárnak, hogy ugymá regélje el nekem, egészen röviden, de érthetően, hogyé tudok bérletet vásárolni a gyereknek, arra a nem egész 3,5 km-re, ami a házunktól a suliig van. "Ó, egészen egyszerűen" - felelte. Ja. Így esett, hogy bementem a suliba, aznap olyan fél egy körül, hogy igazolást kapjak. De, a rendszer (nem, nem a Kádár) nem engedte be a segítőkész iskolatitkárunkat, így nem tudott "olyan" igazolást adni, adott hát másikat, manuálisat; hátha jó lesz az is. Délután, 4kor hívott, hogy először be kéne menni a szomszédos város okmányirodájába, ami aznap még pont 5ig nyitva volt, és hátha nem kell időpont, és sikerül ott új diákigazolványt igényelnem. 47 fokos autóba be, 9 perc alatt össze szedtem a gyereket, irány az okmányosiroda. Mit szeretne? - kérdezte egy ott dolgozó az irodából kilépve, kb 20 méterre tőlem. Diákigazolványt. Jó, várjon. Mikor oda mentünk még senki nem állt az udvaron, a 34 fokban, a kijelölt várakozó helyen, mire eljöttünk már kígyózott a sör…, ohh bocsi a sor, utánunk. A gyereknek problémája volt a fésületlen hajával, és a pattanásokkal az orrán a fotózáskor, de megnyugtattam, hogy retusálni fogják a képet, mielőtt az igazolványra teszik, ne szarjon rögtön be. Remélem, nem kerget meg vasvellával otthon, ha mégiscsak látszik majd ez vagy az… Az okosirodában kapott papírral másnap vissza autókáztam a suliba, ahol egy újabb igazolást adtak, amivel a kettővel arrébb lévő város Volán irodájába mentem, hogy km igazolást kapjak… A telepen egy idős bácsi fogadott, a közölte velem, hogy ez a műszaki telep, itt csak buszok vannak, szerelés, meg átvizsgálás céljával; ám, ha igénylem körbe vezet és megtekinthetem az egészet. Nem igényeltem, ellenben az útmutatást igen, hogy hol nádirigócsőrében van az iroda, ahol kiadják azt az izét. Na, akkor gyöjjön. Ott azon az úton, az első kereszteződésnél jobbra, aztán rögtön balra és mellette fog elmenni. Máskor, is gyühet ám, ha gondúja megnézni a buszokat- intett a kezével a telep felé, de nem ígértem biztosra, hogy vissza jövök.. A km igazolás kemény 100 magyar forintomba került. Egy fél wc papírkockányi fecni, ami csak a suli által kiadott A4-es papírral érvényes, és csakis ezzel lehet majd bérletet venni, csakis szeptember 1-től, csakis a buszon. Így kénytelen voltam az írószer boltot is meglátogatni, hogy az igazolásoknak, külön tokot vegyek, hogy a gyerek még véletlenül se nem veszítse el, mert nem biztos, hogy még egyszer végig akarom csinálni ezt a tortúrát. Még, hátra van a főpróba. A táskáé. Mert, a deli legények akik a lányomat illesztik épp az osztályközösségbe, családlátogatáson voltak nálunk, és aztat mondták, h szerintük kicsi lesz az új tatyó… Szóval, szeptember elsején, körömrágva várom majd haza a gyereket, hogy kell-e másik hátizsák, vagy jó lesz az akciósan vásárolt letisztult dizájnú…rich