1.0Mindenki örömére...https://csampasrozi.cafeblog.huRozihttps://csampasrozi.cafeblog.hu/author/rozi/<p>Az elmúlt napok, hetek emlékeivel ébredt. Nem otthon, valahol máshol, de mindegy is , mert otthona soha nem volt talán..</p> <p>A kisbaba még békésen szuszogott, a többiek is, ám neki már kiment minden álom a szeméből.</p> <p>Egy szobában ébredt, egy másik városban. Ide, menekítették rendőrautóval, vezényszóra, mikor elment a férfi hazulról, és szabad lett a pálya. Nem emlékszik pontosan, de talán két táska cuccot pakolt össze sietősen, a babakocsit, meg némi pelenkát…</p> <p>Mindene ott maradt.., az ágyneműi, a virágai, a lábasa.</p> <p>Fikarcnyi esély sem adódott arra, hogy előre dolgozzon és eltegye azt amit fontosnak tartott.</p> <p>Irataik nem voltak, egy részeg este a férfi máglyát rakott a dolgaikból, és elégette azokat, sok minden mással, amit a magáénak érzett.., mert rajta kívül nem létezett más, ugye.</p> <p>A falubeliek tekintete hiányzott a legkevésbé. Néhányan, azok is akik a verés közben behúzkodták a házukba az utcáról, hogy a többi ütéstől megmentsék; szóval, ezek kevesen tudták jól mi a szitu, hogy a nagydarab ember hazudik, mint a Csermely patak; de szólni nem mertek, mert hát mégiscsak szomszédok maradnak, a kisnőt, szegényt meg úgy is elmenekítik innen.</p> <p>Hiába, nem akart vissza emlékezni a házra, ahol fogva tartották.., ahol a zuhanyzó, meztelen gyerekét elverte a férfi.., ahol nem lehetett kismama, aki boldogan várja a gyerekét, ahogy máshol szokás; folyton elő bukkant minden.</p> <p><em>Nem lehet, hogy nem viselkedett megfelelően az apukával?</em></p> <p>A fenti kérdést a gyermekvédelmis nő tette fel, kezében a tollal szorgalmasan jegyzetelve, azt amit akart mert nem a nő szavait, az biztos. Az ablakon át rá sütött a nap, az arcára, amin számolni lehetett a vastag púder pigmentjeit, száján repedezett a túlzásba vitt, élénk vörös rúzs.</p> <p><em>Viselkedni?</em> - kérdezett vissza a nő, ám azonnal meg is bánta, úgy sem lesz igaza.</p> <p>A büntetőeljárás miatt, csak felügyelet mellett láthatta a babát az "apuka", de az időt, ami talán egy óra hossza volt, telefonálással töltötte, a baba nagyon jól el játszott magába a szőnyegen.</p> <p>A nő, kint ült a folyosón és várt, hogy vége legyen a papíron folyó láthatásnak, a viccnek, amit itt műveltek velük.</p> <p>A pszichomókusnak, a 4. alkalommal merte bevallani, hogy ez az egész amin végig megy, ez komédia, egy rossz álom, ahol hiába próbálja elmondani az igazat, akárhányszor is kérdezik, csak a szemrehányást kapja, a nemviselkedettjól szöveget, mintha egy kibaszott középkorban lennénk, ahol az asszonyt birtokolják esküvő után, és "viselkedni" kell, ahogyan azt elvárják tőle; ja, itt még esküvő sem volt…</p> <p>A tárgyaláson, kétféle tekintettel találkozott:</p> <p>A sajnálkozóval, akik talán látták rajta, hogy szenved, szenvedett</p> <p>És, a gúnyossal, akik szerint viselkedni kellett volna…</p> <p>A férfi ügyvédje az utóbbira hajazott…</p> <p>Fiatal, törtető, nyegle. Szarik, az érzéseidre, de honnan is tudhatná? Nem aludt velük egy ágyban, mégis olyan elánnal, lelkesen mesélte el a faluban, a házban történteket, mintha ott lakott volna, és jegyzeteket készített volna minden egyes eltelt verésről.., illetve nemverésről, mert szerinte erről szó sem volt.</p> <p><em>Elmondaná, hogy milyen mintázata volt annak a bakancs talpának, amivel állítólag ez a férfi rugdalta magát?</em></p> <p>Többen, a nőre néztek.., a nő meg csak a földre. Nem akart emlékezni, mégis minden elő jött.., minden.</p> <p>A bakancs talpának mintázata? A nyegle ügyvédgyerekre nézett, aki vigyorgott mint a fogatlan Halloveen-i tök, az éjszakában, pofájában a mécses fényével, az ajtó előtt.</p> <p>Valóban, erre kíváncsi?  Van, létezik olyan aki erre emlékszik, mikor a padlón, terhesen rugdalják és azt se tudja mit védjen jobban, a magzatot a hasában, vagy a fejét?</p> <p>Tényleg, fontos a büntetéseljárás szempontjából, hogy akkor, abban a kilátástalan helyzetben megjegyezzük-e a mintát a cipőn, ami azt követelte, hogy dögöljünk meg a gyerekkel együtt??</p> <p><em>Nem. Nem emlékszem…</em></p> <p><em>Tehát, tisztelt Bíróság ez a válasz is bizonyítja, hogy az eset meg sem történt, az ügyfelemet ez a nő, csak rágalmazza.</em></p> <p>Úgy ült le a számára fenntartott helyre, olyan kiteljesedve, mintha éppen most nyert volna pert egy örökösödési ügyben, ahol minimálisan is több 10 millát tehetett el zsebre, bankszámlára, valahova; mintha élete végéig biztosítva lenne neki a jövője.</p> <p>A csúcspont elérése érdekében, hogy fokozza a bohózatot ebben az egész cirkuszben; előhúzott egy orvosi papírt, egy bizonyítékot, ami igazolja, hogy a néhány centi híján két méterre nőtt embert, az alig 60 kg-os nő ütötte verte, terrorben tartotta; és amit a férfi még megspékelt a könnyekbe borult szemével, meg az előadással, amikor bemutatta a karját, ahol "látszott" is a bántalmazás nyoma….</p> <p>A teremben, halk moraj. A bíró, a fejét csóválta..</p> <p>A nő, csak el akart menni.. vagy el süllyedni valahová mélyre; el innen.</p> <p>A kisbaba, megébredni hallatszott.</p> <p>Újra, ott volt az idegen szobában, ahova csorgott be a napsugár, ami reményt is adhatott volna, de ezekben a sugarakban nem remény érkezett, hanem erő, büszkeség, élni akarás; valami megmagyarázhatatlan vágy arra, hogy megcsinálja, <strong>egyedül</strong>, azt amit más férjjel, nagyszülőkkel, segítő rokonsággal és baráti körrel, akikre minden esetben számíthatott…..</p>rich