1.0Mindenki örömére...https://csampasrozi.cafeblog.huRozihttps://csampasrozi.cafeblog.hu/author/rozi/<p>Soha többet nem aktiválom azt a szukát  (AndroidAuto magyar hangja )<br />Olyan, útvonalon vitt Füredre, hogy sosem láttam ilyet , még a közelében sem jártam..<br />Miért nem hallgattam a jó kis női megérzésemre, aztán mentem volna egyenesen, mikor ez a liba, akit az autómba fogadtam, utasított, hogy balra menjek .<br />De, hát én akartam látni Magyarországot , ugye?!?<br />Tudjátok hol van Veszprémfajsz ?<br />Hát, tudjaarossebb és holafrancbanvagyok között, majdnem félúton …A történethez szervesen hozzá tartozik, hogy mivel valamennyire emlékeztem az útvonalra; először, ellent mondtam a nőnek, aztán mivel újratervezett, ezért mégiscsak ott kötöttem ki ahol mondta; s mivel esélyem sem volt megfordulni seholsenem, maradt a kormánycsapkodás, és a jól bevált szentségelés egészen addig amíg fel nem ismertem hol járok.<br />De, már itt vagyok.. </p> <p><br />Helyzetjelentés:</p> <p><br />Mindenki nyugodjon meg, aki már tövig rágta a körmét , vaaan turista a Balcsinál és van hol enni, inni is. Konkrétan, fullon volt az a bizonyos sétány.<br />Enni, nem akartam, hoztam otthonról némi maradék hazait, max veszek hozzá egy kis virslit, a közeli Aldiban, de nyitott szemmel jártam.</p> <p>Menüt kaphattam volna: levest és valami gnocci-s bizbaszt 4000-ért..<br />Kávé, kevésbé flancos helyen simán tejjel, semmi extra 890.-ért.., még vizet se adnak hozzá <br />Pizza választék hegyek, a kezdő ár 2190..., határ a csillagos ég.. <br />Nyalogathatunk fagyit is , én 350ért láttam gombócát.</p> <p>A másik, utcában, fentebb a sétánytól kis terasz asztalok, hozzávaló székekkel, olyan helyesek, amiket az erkélyeken láthatsz, ha felnézel egy-egy házra; egymástól illő távolságra, mégis egy kupacon. De, üres egyik sem volt, hangos társaságok itták a fehérbort, a délutáni se ilyen, se olyan időben.<br />Kihasználtam, hogy egyedül vagyok ezért felfedeztem Balatonfüredet. Meg akartam találni azt a bizonyos Hatlépcsős éttermet, amit agyon ajnároztak a neten, hogy milyen jó hely, gondoltam, majd elhozom ide a kis családomat, és frissen készült bankkártyámmal fizetve, majd jól meghívom őket kajálni.</p> <p>De, nem jött össze sőt,  oly jól sikerült, hogy 6 utcával és 3 felesleges körrel később, a helyi, épp délutáni sétájukat tevő öreguraktól kértem segítséget, hogy merre van az arra, ahol megszálltam, s akik el is kísértek odáig ; közben, tudomást szereztem életük első 50 évéről …</p> <p>Épp, azUramat vártam a gyerekkel, akik jöttek utánam a Balcsira, és akinek épp indulás előtt nyesték ki a vadhúst a lábaújjából; mikor is a mobilom vinnyogó hangjára lettem figyelmes.</p> <p>A hitvesem, arra kért szerezzek neki valahonnan pálinkát, mert belső fertőtlenítésre lesz szüksége, mert fáj a lába, de kurvául és a természetes, őseink által használt fájdalomcsillapítás sokkal hatásosabb, mint azok a nyamvadt gyógyszerek.</p> <p>Beindult a vinyóm, s az Aldi felé vettem az utam, felötlött bennem az is, hogy esetleg, ahol mozgást látok útközben, a házaknál, majd jól beszólok, hogy tudnak-é valahun jófajta pálinkát.</p> <p>Ám, erre nem került sor, mert a szálló tulajjal találkozva, rögtön címet kaptam a házipáleszes előállítójához.</p> <p>A bácsi, egy apró, barna bőrű, Yodához hasonlatos emberke volt, és amit kinyitotta a kaput, már a szívembe is zártam.</p> <p>Kezet mosok, mert éppen kapáltam- mondta, és elhúzott egy irányba a ház felé, a teraszról, a Mama jött le, egy 9 éves körüli fiúcskával.</p> <p>Pálinka kell, azUramnak- ismételtem önmagam,- tudja a lába ujja fáj, vadhús.</p> <p>A bácsi, időközben vissza tért, a szájához kapott a hallottaknál, és sietősen a pincébe távozott, magában motyogva, hogy az bizony nem jó, és tényleg a pálinka lesz ami meggyógyít. A Mama, palackot mosatott a kiscsákóval, aztán amíg Yoda töltötte a lét, addig megtudtam a kertben élő összes növény eredetét, és növekedéseinek fázisait.</p> <p>2x egymás után kell egy-egy feles legurítani, és semmi baj nem lesz- kaptam a használati utasítást, a bácsitól.</p> <p>Fél liter "gyógyszerrel" ültem vissza az autómba, és olyan büszke voltam magamra, hogy alig fért el a keblem a volán mögött.</p> <p>Este, az apartman előtt a kis asztalnál "segítettem" azUramnak inni, ami olyan jól sikerült, hogy majd a fele elfogyott; de legalább hatott, mert reggelre nyoma sem volt a fájdalomnak.</p> <p> </p> <p>Másnap, voltunk Vászolyba.</p> <p>Ezt is a neten írták, hogy milyen jó meg szép, s ha már ott leledztünk a közelben, hát miért ne néznénk meg.</p> <p>A gyerek persze, uncsinak tálta az egész piacos dolgot, meg a falunézegetést, azUram feláldozta magát, és a sofőrömmé lett, bumszli kötéssel a lábán..</p> <p> A  faluház mögötti téren megtartott piacon, pogival és kolbásszal, némi édesnemes paprikával gazdagodva hagytuk el a helyszínt.<br />Tihanyban, megtekintettük a szabadtéri színházat, este ide megyünk, majd a legnagyobb örömömre, a piacot is, ami nem kis terhet rótt azUramra parkolás tekintetében, mert a környéken mindenhol is autók álltak legális és nem legális helyeken.<br />Csak mondom, a kézműves sajtok kilója potom 14800 Ft volt,</p> <p> a rétes 800-1500,</p> <p> a pogi amit Vászolyban 150ert vásároltam, itt 350ert adták,</p> <p> kézműves sört is láttunk 250 ml/990-ért,</p> <p> a villából készült karkötőm, amit 3 éve vettem 1500ert, azért most 4500 forintot fizethettem volna..<br />Volt még<br />ABBA lemez bakeliton,<br />apró medalion 3000-ért,<br />antik bútorok,<br />Színes szódásszifonok<br />Bábkészítő,<br />Bőr árus,<br />És, kutya ami a levendulás sátor elé szart..</p> <p>Mindegy, nekem a forgatag számított, a látvány, az ezerszínűség,.. meg a levendula szappan , amit minden évben innen szerzek be .</p> <p> </p> <p>Csak mondom, hogy az étterem, amit végül is okosan szájhagyomány útján megtaláltunk végre, egy kalap szart sem ért..</p> <p>Bár, mire végeztünk az ebéddel, már egy kígyózó sornyi embertársunk várt arra, hogy ott egyen; én ide biztosan nem jövök vissza.</p> <p>A pincérek, akik nem voltak kevesen, unottak, inkább járt azon az eszük, hogy mikor húzhatnak el haza innen.</p> <p>Az asztalunkhoz 4 felszolgáló is jött, össze-visszának hatott az egész, mintha nem lennének felosztva a placcok.</p> <p>A cigánypecsenye, nyomokban sem hasonlított, ahhoz ami az emlékeimben él, hogy olyannak kell lennie…Egy szelet hús volt oda baszarintva, amit akár harmónikának is használhattam volna, olyan inas volt, nem beszélve a rajta lévő elméletileg szalonnából készült kakastaréjnak, amit inkább néztem egy darabka maradéknak, amit valamelyik  vendég tányérjáról kotortak le, újra hasznosítás céljából.</p> <p>Az asztal ragacsos.., és bankkártyával nem lehet fizetni.. Miért? Csak- hangzott a válasz.</p> <p> </p> <p>Szíves látás, vendéglátás..</p> <p> </p> <p>Lógó orral bandukoltam a görkoris gyerekem után, aki negyedszerre esett orra a kővel kirakott sima úton, és nem hallotta azt sem, hogy kiáltottam neki:</p> <p>Vigyázz!</p> <p> </p> <p>Össze kanalaztuk, a padon át bucskázott lányunkat, és az ország fagyijával vigasztaltuk magunkat, jókat röhögve a szemközti teraszon lévő kutyás nőn, akit kávéivás közben szart le a kezében tartott, házikedvence…</p> <p> </p> <p>Nekem a Balaton a riviéra……</p>rich