1.0Mindenki örömére...https://csampasrozi.cafeblog.huRozihttps://csampasrozi.cafeblog.hu/author/rozi/<p>23.32.</p> <p>A 19. horkantásnál döntöttem el, hogy felrúgom a régebben, tanúk előtt hitelesen, mosolyogva megígért jóbanrosszbant, mert nem bírom tovább..</p> <p>Hiába böködtem azUram, csak fekvéspózt váltott, és ugyanott folytatta ahol abba hagyta, 6 másodperccel azelőtt.</p> <p>Illetve, nem akkor hanem már előtte 2 órával azon morfondíroztam, hogy kiviszem a nappaliba, az eladott kanapéban talált birka takarót, amit most az ágy alatt tartok és azon próbálok tovább aludni a laminált padlón, mert a kanapé használatát megtiltottam mindenkinek; de aztán rá jöttem, hogy azUram megy dolgozni és biztos által esik formás testemen, ha ott talál  tudatlanul.</p> <p>Magamhoz vettem a legszükségesebb holmimat:</p> <p>paplan-párna kombó</p> <p>kispárna</p> <p>a malac (a plüss, amivel évek óta alszom!)</p> <p>a mobilom, és a szemüvegem mert utóbbi nélkül lófaszt se látnék.</p> <p>Az emeletre caplatva, a lépcsőn majdnem hanyatt borultam a tegnap át vett tv konzolon, de egy halk anyázással sikerült félre lépnem, megúszva ezzel, az egész család ébredését.</p> <p>Két perc alatt csináltam új hálóhelyet magamnak, und elhelyezkedés után vártam az alvás fázisait.</p> <p>Helyette, a redőnyt hallgattam, amit nem túl erősen, de mégis kellően zavaróan zörgetett a szél; majd ennek csitulásával a gyakori vendégem, a hőhullám zárt szorosan a karjába..</p> <p>Eszembe jutott, hogy pucérra kéne vetkeznem, hogy ne izzadjak annyira, mint egy igásló a műszakja után, de mire cselekvésre adtam volna a fejem, addigra már reszkettem, mint a nyárfalevél…</p> <p>A gyerek számítógépes, íróasztalos szobájában nincs óra ezáltal fogalmam sincs arról, mikor aludhattam el, de ezt bizonyosan nem tudhatta azUram, aki mint egy TEK-es szabta be az ajtót, valamikor hajnalban, hogy ott vagyok-e.</p> <p>Bűnbánó arccal felajánlotta, hogy alszik eztán fent, az általa nem annyira kultivált ágyon, hogy engem ne zavarjon a hálóban, de vissza utasítottam, mert jobb lesz nekem ott…</p> <p>Tegnap, át mentem az egyik szomszédomhoz, aki bicajt árult a neten, hogy lássam jó-e a gyerekemnek, aki a sajátját kinőtte.</p> <p>Nem volt jó, ugyanakkora volt mint a miénk, innen az ötlet, hogy hamar feltettem én is hirdetni; majd ezzel párhuzamosan kezdtem el nézegetni előbb az új, majd árakat látva a használt bicajokat.</p> <p>A 11évesem, azonnal lecsapott az én, tavaly vásárolt vadiúj cangámra, hogy az majd jó lesz neki, én meg vegyek magamnak másikat..</p> <p>Egy nyakleves kiosztása után, jutott el a tudatáig, hogy az eladomakinőttbicajt, nem egyenlő az elvesszükazanyánktólabicaját-tal.</p> <p>Namármost, ennek következményeképpen bevágta a durcit, és közölte velem, hogy már nincs sok húzásunk az apjával, mert ő rég kitervelte, hogy hova szökik ha "tele lesz velünk a gumicsizmája"…</p> <p>Ez a mondata éppen a 14. römis körnél hangzott el, amit rám erőltetett a "milyenanyavagytehogynemjátszolvelem" dumával; pedig én szívesebben olvastam volna a két elmaradt Nők Lapjámat, utána meg az elkezdett, de folytatni nem volt időm, Coelho könyvemet.</p> <p>Csomagolj.</p> <p>Ettől, az egyetlen szótól az eddig magabiztos, felszegett állú gyerekem, tágra nyílt szemekkel bambult rám.</p> <p>De, Anya.. Én, nem most gondoltam, hanem amikor már fiatalodok, és sok hülyeséget kell csinálnom, ahhoz, hogy megértsem, mi a jó meg a rossz nekem.</p> <p>Mivel, látta, hogy nem reagálok, viszont előkotortam nekijje egy utazótáskát, s elébe dobtam; azonnal hangszínt váltott.</p> <p>Anyuciiii. Csinálok neked kávét, olyan sojatejeset, meg a brazil kapszulásat, jó???  Tudom, 3 csöpp a steviádból. Amíg, megiszod, én kiporszívózok fent a szobákban, és le is törölgetek ahogy mutattad..</p> <p>A teraszon, direkt nekem készített helyen ittam a kávém, amit a gyerek csinált; amíg ő takarított, mint a kisangyal…</p> <p>Néztem, az udvarunkat, a fehér kavicsos, pormentes kocsibejárót…</p> <p>Az epret, amit a szomszéd fala mellé ültettem közvetlen, még tavaly ám azóta kisebb fajta dzsungellé vált, még több területet követelve magának…</p> <p>A japán díszcseresznye fámat, amint fújdogálja a szelecske..</p> <p>Azt hiszem, komolyan fontolóra veszem, hogy könyvet írok a Szó nélküli nevelés címmel, mert úgy látom ez hatásos….</p> <p>AzUram, ahogy belépett a nappaliba szembe találta magát a gyerekkel, aki önmagához képest természetellenesen egyenesen ült a fotelban, és sűrűn pislogott.</p> <p>Én, az estebédet porcióztam éppen, amikor hallom azUram dörmögését.</p> <p>Hallom, megint veszekedni kellett veled??</p> <p>Igen.., hüpp-hüppp. Az anyának vissza beszéltem….</p> <p>Ó, Te balga leánygyerek! Hát, az apád csak blöffölt, még nem is beszéltem vele, nem mondtam neki semmit se!! - ugrottam be a rotyogó pörkűtt mellől a nappaliba, és röhögtem szembe a könnyes szemű gyerekem. De, ezt már azUram se bírta és hangos hahotázásba kezdett, mire a kölkünk sértődötten felviharzott az emeleti szobák egyikébe, hogy egyedül utálhasson minket…</p> <p>Két falat között érdeklődte meg a Férjem, hogy hogy vagyok.</p> <p>Jól..- mondtam.</p> <p>Ám ha, mégis feldobnám a pacskert, akkor:</p> <p>A végrendeletem megírva, hitelesítve a közjegyzőnél letétbe helyezve..</p> <p>A táskáimat, és a cipőimet csak később adja el azUram, ne halálom után azonnal..</p> <p>Ha, újra becsajozna, hát legyen de legalább a matracot cserélje ki a nászágyban, mert ezen nem ugrabugrálhatnak..</p> <p>Kizárólag a hamvasztást engedélyezem, és egy kávés fémdobozva, vagy egy unicumos dobozba tegyen, s ha ő is feldobja, akkor mellém kerüljön ugyanide…S majdan, ha mindketten ott leszünk, együtt szórjanak el minket a tököm tudja hová. Felesleges sírt vásárolni meg csináltatni, mert úgy se fogja a kutya se látogatni, nem hogy rendben tartani.</p> <p>AzUram a fejét rázta, és ütemes nyammogás között kifejtette, hogy hülye vagyok de így szeret.</p> <p>Meg aztán, hogy nem kő neki új asszony, ha véletlenül előbb halnék el, mint ő; mert épp eleget szívtam a vérét ahhoz képest, hogy tudomása szerint nincs a felmenőim között vámpír vagy denevér.</p> <p>Nagylelkűen felajánlotta, hogy ha gondolom a táskáimat, meg a cipőimet velem égeti, de felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben bele férnék-e a fémdobozba ahova kívánkozom, a földi utam végén…</p> <p>Azt hiszem, ezek valóban megfontolandó kérdések, át kell gondolnom egyedül…</p> <p>Amire, van lehetőségem, hiszen ki lettem túrva a hálóból.. , és a gyerek se engedi, hogy nézzem a tévéjét a szobájában…</p>rich