Ilyen nap is van....

1.0Mindenki örömére...https://csampasrozi.cafeblog.huRozihttps://csampasrozi.cafeblog.hu/author/rozi/Ilyen nap is van....Lehet, az időjárás volt az ami kihozta belőlem az elégvolt állapotot... Kinéztem az étkezőből, a tavaly október eleje óta el nem készült teraszunkra és a bőgés fojtogatott. Kezemben, a félig megivott kávé, a gőzölgő feketeleves már nem volt annyira meleg. Persze, megint van mire fogni miért nem jönnek, és persze értem is, hogy esik az eső..., de baszki van telefon, a pöcsnek nem bírnak felhívni, hogy: Bammeg, nem megyünk mert fos idő van, de nem vagytok ám elfeledve, oszt egyszer kész lesz az a k..va terasz.. De, nem így történt. Jogos, a kérdés, ami felvetődik ilyenkor, hogy mi a tartármártással meglocsolt bikavelőért nem azzal csináltattuk hátul is a lapozást, aki az elsőt faszányosra készítette; nos, a válasz egyszerű: Mert, éppen egy olyan projektben volt, ami miatt majd egy évig nem ért rá. Jónak látszott, hogy van egy ismerős csapat, akik elvállalták. De, ezért a döntésünkért, most szopunk is mint a harciborz. Így, hát felhívtam az egyeszámú burkolót, elríttam a helyzetet, és ígéretet kaptam, hogy néhány nap múlva ide jön, oszt szemlézi a tényállást; de csak szeptemberre vállalja. Aztán, felhívtam a kettesszámúakat, és közöltem velük, hogy eddig voltam türelmes, most már nem megy, hiába kínlódom ezerrel, hogy rávegyem magam. A srác, hülledezett, hogy hát esik az eső.., de talán akkor fogta fel miről beszélek, amikor megemlítettem neki, hogy folyamatosan én kérdezősködöm, hogy bocsi, de mikor jöttök, mert ugye, süt a nap..; de, akkor meg nem értek rá, mert valahol még nem fejezték be a munkát....., gondolatukba se volt, hogy igazából: ITT SE! Szummaszummárum, talán kifizetik az elbaszott munkájuk helyreállítási költségeiből, az újra felhasználni való anyagot, de majd akkor mondom biztosra, ha így is lesz... Hinni, se hiszem, mert arra ott van a templom első sora.., azoknak akik az égiekben hisznek; én, nem. Rég megtanultam vala, hogy magad Uram, mert szolgád nincsen..., és ez vitt végig egészen idáig göröngyös utamon. A gyereknek, írt az ofője, gondolom azért mert én nem voltam képes vissza reagálni az üzenetére amit hozzám intézett, számomra nem túl kedvesen: "Ezt a matekos csoportban így kell bejelenteni??" (mert, a 11évesem, kiírta oda, hogy máshol fog tanulni) Igazából, nem így akartam bejelenteni, és még őszintébben, be sem akartam jelenteni, mert majd évvégén megyek a bizonyítványért és gondoltam kiíratom innen. Meg, mert az a bejegyzés, amit közzé tett az ofőnk, akkor és abban a helyzetben, és minket fel nem hívva alkotott véleményt, a bejegyzés végén nyomatékosítva, hogy őt aztán felne keresse a renitens szülő, mert beszélni nem óhajt vele; nos, aztat érzem, nem kell tudnia mindent időnek előtte. A gyerekkel írattam egy okos választ, hogy ő nem beszélne róla, ezt a szüleire bizná.., de utána meg nekem írt, és nem reagáltam erre se nem, mert meggyőződésem, hogy vannak dolgok, melyeket nem irogatással kell megoldani.. Nahhh. Bánt, az egész mert nekem az jön le, hogy rossebet sem érünk az iskolánk számára, véleményünk nem lehet, mert személyes támadásnak veszik, és megy a susmus a hátunk mögött, ami különösen nyitogatja a bicskát a zsebemben... Amíg, az alsós ofőnk volt, ilyen nem létezett.., mert Ő aztán anyatigrisként fogta össze az osztályát.. Nála nem létezett hülye, vagy rossz gyerek, de nem volt nagyon okos és szuperintelingesnek beállított sem. Csak, az osztály volt, ahol mindenki egyért és egy mindenkiért kellett, hogy legyen. Szülőkre tekintettel, ugyanígy. Mindenkit meghallgatott, és gyakorlatilag mindent megoldott, ami probléma jelentkezett. Szép vót, jó vót... Köszönöm, ennyi... Ha, véletlenül egy leheletnyi rosszérzés lakott még bennem, akkor most ő fejvesztve menekül tőlem, jobb lesz neki máshol, ahol még van remény. Maradok, a régből tanultaknál és előre nézek, nem hátra. Nincs bennem harag, vagy gyűlölet csak csalódottság.. Most, megyek és elterelem a figyelmem. Megnézegetem, a "gyerekeket" (3kismacska), a birtokomon a veteményest, megöntözöm, a terasznövényeket, és szemrevételezem a mostanában elültetett fáimat. Ja, és lelkesen tapsikolok a 11évesem legújabb trambulin gyakorlatainak, és agyon dícsérem, hogy millen ügyes:) rich