1.0Mindenki örömére...https://csampasrozi.cafeblog.huRozihttps://csampasrozi.cafeblog.hu/author/rozi/<div> <div id="u_0_1h" class="uiScaledImageContainer _5dhi _3hk5 _3-8o"> <div role="img"> </div> </div> </div> <div id="js_e" class="_5pbx userContent _3576"> <p>2. nap<br />Reggel épp kinyitottam csippás szemeimet, amikor hitvesem, a gyógyászati segédeszközével kezén, jól fejbe kólintott.. De, mivel a történtek után aludt tovább mint egy csecsemő, elengedtem a dolgot és nem minősítettem családom belüli erőszaknak:)<br />Első utam egy gyógyszertárhoz vezetett, mert valamikor valaki megharapott, és piros ragyák jöttek ki rajtam imitt amott.<br />A kisasszonynak, a patikában halkan elmondtam a fentieket szemléltetésként mutattam a karomon a piros foltot.<br />"És, még hol van?"-kérdezte.<br />A fenekemen-válaszoltam halkan, - a jobb ülőgumomon. Mire, a mögöttem levő kilencvenes, erősen kisminkelt néni a szivéhez kapott.<br />Fenistil géllel a kezemben és megvető pillantásokkal a hátamon távoztam..<br />A strand felé menet, azon tűnődtem, ma vajon mi a franciskát is írjak rögtönzött útinaplómba, mi történhetne velünk ami szóra érdemes, de a fékezés kizökkentett gondolat menetemből..<br />Férjem, a strand előtt állt és próbált parkoló cetlihez jutni, a mélygarázshoz. A 9., "rossebegyemegeztaszart" kijelentésnél, megkérdeztem, hogy segitsek-e. Kilibbentem az autóból, és erősen minket stírölő biztonsági bácsihoz mentem, előhúzva tatyómból a szőke turistát, és megérdeklődtem, hogy juthatnák a garázsba.<br />"Hát, ott sehogy mert az dolgozói bejárat Asszonyom!" <br />"Ó, hát gondoltam ám!"-rebegtettem a pilláimat, oszt kissé megsemmisülve utasítottam az Uram, hogy úgy 200méterrel arrébb üsse a parkolóórát..<br />Hárman potom 10500.- forintért jutottunk be a fürdőbe, sóvárogva gondoltam az otthoni occso medencénkre. <br />A lánygyerek, saját rekodját megdöntve fél perc alatt eltűnt a szemünk elől, a párom még maradt vagy 2 percet, de csak udvariasságból, aztán ő is elsunnyogott a melegvízes medencébe, mondván felügyeli a gyereket.<br />Lassan, körénk települtek plédekkel és akaratlan, mint tavaly most is részese lehettem családok életének..<br />A balomon egy hét tagú roma család foglalt helyet, ezt rögtön elsőre csekkoltam, mert roma anyu, aki nem volt kicsi kissé emelt hangon szólt a kétéves forma kislányhoz:<br />"Neked meg alunni kő!"<br />Egészen kicsire húztam össze magam, s tán a védekező reakcióm miatt, alvást színleltem közben azon imádkoztam, hogy a kislány is így tegyen; mert anyu már emelte lapát kezeit. A famili többi része bőszen röhögött, a kiscsaj meg elszaladt a medence felé visítva mint egy kismalac.<br />Később, mikor kajálni mentünk láttam, hogy egy vendéglátóipari egység teraszán az egész (közben, kibővült) család vígan falatoztak egy hatalmas lábosból, ugy láttam valami jó kis cupákos pörkűtet <span class="_47e3 _5mfr" title="smile hangulatjel"><img class="img" role="presentation" src="https://csampasrozi.cafeblog.hu/files/2018/11/1f642-10.png" alt="" width="16" height="16" /><span class="_7oe">:)</span></span><br />Amíg, vártunk a gyerek lángosára egy fiatal srác, a palacsintás előtt rögtönzött ének előadást tartott a szerelmének, és láttam egy nőt akinek első látásra azt hittem nincs bugyogója, de sokadikra felfedeztem, hogy mégis, de azt max., nagyítóval látni..<br />Haza felé sikerült felfedezni a tényt, hogy bár bepakoltunk egy zárható szekrénybe a ruháinkat, annak számát egyikünk se jegyezte meg.. Hála, a kölkünk kiváló elméjének ez az ügy is sikerrel zárult. <br />A garázs, nem nagyon akart elengedni minket, mert elsőre nem nagyon találtuk a kijáratot, de a második tiszteletkör után fény látszott az alagút végén <span class="_47e3 _5mfr" title="smile hangulatjel"><img class="img" role="presentation" src="https://csampasrozi.cafeblog.hu/files/2018/11/1f642-10.png" alt="" width="16" height="16" /><span class="_7oe">:)</span></span><br />Este, végre mehettünk oda amiért jöttünk! Csíkos csiniben libegtem a belvárosban még az elöadás előtt, és kávére vágytam. Beültünk vagy inkább ki, egy kávézóba és rendeltünk. Néhány perc múlva jeleztem a családnak elmennék bepuderezni az orrom. A teraszról tök ügyesen besasszéztam az udvarra, de mosdót nem találtam. A folyosón egy kopasz férfi egy széken ülve nyomogatta a mobilját, s a második üres köröm után, azt mondta: Mosdó, jobbra fent...<br />"Ennyire, rám van írva?"-méltatlankodtam.<br />Lefele jövet így szólt: Nem akartam tolakodó lenni Hölgyem..<br />De, én hálásan megköszöntem, hogy nem engedte, hogy Forma 1-et játszak a belső udvarban <span class="_47e3 _5mfr" title="smile hangulatjel"><img class="img" role="presentation" src="https://csampasrozi.cafeblog.hu/files/2018/11/1f642-10.png" alt="" width="16" height="16" /><span class="_7oe">:)</span></span><br />Az előadásról, nem is nagyon áradoznék, mert még mindig azon a véleményen vagyok, hogy ezt látni és megélni kell!<br />Éjfél körül sétáltunk haza Szeged, még javában lüktető utcáin...</p> <p><a href="https://csampasrozi.cafeblog.hu/files/2018/11/szegedi.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-114" src="https://csampasrozi.cafeblog.hu/files/2018/11/szegedi-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></a></p> </div>rich