“Pihenős nap” 2

Aki, arra tippelt, hogy a “félórás” időszakban szunyókáltam egyet, az marha nagyot tévedett… Igen, ez volt a cél, de én tervezek, a valóvilág meg végez.

A fejem alá tettem a legszebb 50×50-es méretű díszpárnámat, amiért nem kevés szidást kaptam, azUramtól, hogy minek ennyi, de hát miképp nézne ki egy kanapé sok párna nélkül?! A másikat, a fejemre, és egyet a biztonság kedvéért átöleltem, így szerettem volna alfába zuhanni, mély álomban nyálat folyatni a számból, legalább egy fél órára.

Ám, a srégen jobbra szembe szomszéd, ezt az időt választotta arra, hogy a vaskapuját, jól leflexelje a helyéről, és ehhez segítséget is hívjon, úgy legalább tudott kivel “beszélgetni” munka közben, átüvöltve a masina hangját. Nem hibáztatom, most volt ideje, miért ne csinálta volna meg?

Ezzel, szinte egy időben a végtelenítettkutya sértődötten adta mindenki tudtára, hogy ő most éppen pihent volna (velem együtt), nem is érti, mert azt mindenkinek IS tudnia kéne a környéken, hogy az ő “koncertes” ideje az hajnali fél 2 és reggel háromnegyed 8, s este negyed 9 és fél 12 között van; de addig rá kell hangolódni, és aludni, hogy bírja a levegővételnélküli áriákat.

A nyugalom megzavarásához csatlakozott a srégen bal szomszéd is, aki kipróbálta a legeslegújabb össze rakott autóját, ami szaknyelven tudja a rák, mit csinált, de azt biztosan tudom, hogy a kipufogónak valami nagyon nagy baja lehetett még, mert a dobhártyám kegyelemért könyörgött… Ezt, a hangot próbálta túl visítani a barátnője, aki azt kérdezte volna tőle, hogy mikor mennek el hazulról; de a kérdést az egész falu hallotta, csak a srégen bal szomszédom nem.

A jéghegy csúcsaként, megjelent egy futár, aki a helyzetet azonnal felmérte, és nem játszadozott a címzett felhívásával, hanem jól ráfeküdt a dudára; aztán, hogy kinek jött csomagja; azt sosem tudtam meg..

3. Praktiker

Ismét egy gépihang, de valós személytől. A győri üzlettel óhajtottam beszélni, de csak központi számot leltem a neten, hát azt hívtam.

A győri üzlettel szeretnék beszélni, üdvözlöm.

Azt nem lehet, mondja mit szeretne.

A győri üzletet, mert ott vásároltam egy terméket és szeretném vissza vinni, és le vásárolni.

Majd én veszek fel panaszt, és emailben tájékoztatjuk.

De, én nem panaszkodni akarok, hanem cserélni!

Akkor sem lehet kapcsolni a győri üzletet..

Miért, Önök hogyan kommunikálnak velük?? Postagalambbal??

A gépihang felvette a “panaszt”, majd gépi módon továbbiszépnapot kívánt, én meg egy kiadós hancurt, fél részegen a hang tulajának, hátha attól kissé lazábbra veszi a figurát..

3 és fél perc múlva szólt a mobilom, ismeretlen számmal a kijelzőn.

A győri üzlet hívott, és kérdezte miért van a panasz? Ecseteltem Miss Gépihang hozzáállását, és az én bocsánatkérésemet, a vonal végén halk kuncogás.

Ja, mindenkivel ezt csinálják, hogy mindennek legyen nyoma.., de jobb ha azonnal telefonálunk, aztán okosban megoldjuk.

Egész kőzuhatag omlott le a szívemről, és annak tájékáról… Pikpakk módon lezsíroztuk, hogy én vissza viszem, ők meg jól vissza veszik, oszt vihetek amit akarok helyette, vagy oda adják a zsetont, és azzal aztat csinázok majd, amit csak akarok.

Adrenalintól feltunningolva, fittyet hányva a pihenésre és az utcában zajló hanghatásokra, én is beálltam a csatasorba: elő vettem a fűnyírót, ma már másodjára.

Mivel, okos vagyok és rendkívül tanulékony ezért rövidgatyában, és kebeltartóban ám, szigorúan munkavédelmi bakancsban álltam neki a hátsó kert szépítésnek, aminek a törpöm tudja hanyadik szomszéd meg a hozzá érkező haverok határozottan örülhettek, mert feltűnően sokáig nézegették a cseperedő gyümifákat, vagy inkább a fűnyírási technikámat…

Két órácskával, s néhány liternyi leizzadott folyadékkal később, a faromra helyezett mobilomon a vízszerelő jelentkezett, hogy most jönne jó-e.

Hát, hogy a ménkűbe ne lenne jó, meg aztán ki az a bátor, aki a mai világban nemet merne mondani egy szakinak?!

A pasi, fiatalka ráadásul ugyanúgy Pimpilimpi falu lakója, mint én no meg volt már itten nálunk.

Akkor, a kerti csap alatti bungallóban szerelte meg a vízelzárót, amit azUram szokott nyitni meg csuknyi télen, hogy nehogy elfagyjon a vezeték. Jött, lement megállapította, hogy el van törve a csap, cserélt; 7000.-

11 perc, lemértem.

Most, jött megállapította, amit eddig is tudtam, hogy a mosogatógép csövéhez hosszabításként erősített, harmónikaszerű műanyagcső kilikadt; leszerelte a rosszat, beszerelte az újat; 7000.-

9 perc volt….

Erősen elgondolkodtam, hogy kurvaisten elmegyek fusizni, mert ennyi pénzt, soha az életbe nem szedek össze ennyi idő alatt, viszont egy biztos volt, hogy azonnal kitöröltem a mobilomból a csákó számát… Rá kerestem, és a cső maga 1450 forint volt, a két bilincs ami rögzítette meg darabja 290.., a technikát meg ellestem.

A vizes kitolatott az udvarból, azUram meg be.

Hümmögött egy sort, hogy mi a rózsaszíndarázsherének kellett már megint füvet nyírnom, és különben is innen látja, ha én még nem vettem volna észre, hogy a gép önjárója nem működik, mert biztos “túlhúztamarugóját”; pedig határozottan emlékszem rá, hogy célirányosan nem álltam neki tönkre tenni azt a nyavalyás ződrágcsáló gépezetet.

Hogy enyhítse a helyzetet, meg kisimítsa a felgyűrődött ráncokat a homlokomon; átölelte az izzadt vállamat, és azt dörmögte a fülembe:

Azért jó volt itthon egy kicsit pihenni Életem?

Erre, most tényleg mondanom kellett volna valamit…?!