Mindenki örömére...

Akinek iskolás korú gyereke van, az majdnem tud mindent a beiskolázással kapcsolatban. Mondom, majdnem.. Én, is. Illetve, azt hittem tudok mindent.., de baromira tévedtem, mert nem; de, most tudok: MINDENTIS! Az iskolaváltás körüli felesleges, és muszáj köröket aránylag hamar (3hét) alatt lefutottam, decathlonos simulós naciban, sport-ütközőtartóban (csöcstartó, na), és az ehhez dukáló lenge fekete felsőben;… Tovább »

Nem volt egyszerű az út eddig a lakásig.. – gondolta a nő, mikor századjára nézett végig rajta. Ismerte, minden egyes négyzetcentijét, nem esett nehezére, hiszen nem számolt az egész 40 négyzetmétert. Határozott idejű, egy évre szóló önkormányzati kecó, hetekbe tellő polgármesterhez járással, sírással. Egy nagyobb és egy alig szoba volt benne, ezt az utóbbit kapta… Tovább »

Aki, arra tippelt, hogy a “félórás” időszakban szunyókáltam egyet, az marha nagyot tévedett… Igen, ez volt a cél, de én tervezek, a valóvilág meg végez. A fejem alá tettem a legszebb 50×50-es méretű díszpárnámat, amiért nem kevés szidást kaptam, azUramtól, hogy minek ennyi, de hát miképp nézne ki egy kanapé sok párna nélkül?! A másikat,… Tovább »

Toruk, a végső árny suhant el a házunk előtt, némi sötétségbe borítva a nappalit.. Mondjuk némiképp hiányoltam a színes , hatalmas szárnyakat és az éles, visító hangot, de ez a halkabbik és a mattabb Toruk lehetett.. A jelenséget, egy kisebb méretű teherautó okozta, melynek platóján egy mobil klotyó volt kikötözve, jó szorosan – gondolom-, mert… Tovább »