Menekülés…, otthonról…

Soha többet nem aktiválom azt a szukát  (AndroidAuto magyar hangja )
Olyan, útvonalon vitt Füredre, hogy sosem láttam ilyet , még a közelében sem jártam..
Miért nem hallgattam a jó kis női megérzésemre, aztán mentem volna egyenesen, mikor ez a liba, akit az autómba fogadtam, utasított, hogy balra menjek .
De, hát én akartam látni Magyarországot , ugye?!?
Tudjátok hol van Veszprémfajsz ?
Hát, tudjaarossebb és holafrancbanvagyok között, majdnem félúton …A történethez szervesen hozzá tartozik, hogy mivel valamennyire emlékeztem az útvonalra; először, ellent mondtam a nőnek, aztán mivel újratervezett, ezért mégiscsak ott kötöttem ki ahol mondta; s mivel esélyem sem volt megfordulni seholsenem, maradt a kormánycsapkodás, és a jól bevált szentségelés egészen addig amíg fel nem ismertem hol járok.
De, már itt vagyok.. 

Helyzetjelentés:

Mindenki nyugodjon meg, aki már tövig rágta a körmét , vaaan turista a Balcsinál és van hol enni, inni is. Konkrétan, fullon volt az a bizonyos sétány.
Enni, nem akartam, hoztam otthonról némi maradék hazait, max veszek hozzá egy kis virslit, a közeli Aldiban, de nyitott szemmel jártam.

Menüt kaphattam volna: levest és valami gnocci-s bizbaszt 4000-ért..
Kávé, kevésbé flancos helyen simán tejjel, semmi extra 890.-ért.., még vizet se adnak hozzá 
Pizza választék hegyek, a kezdő ár 2190…, határ a csillagos ég.. 
Nyalogathatunk fagyit is , én 350ért láttam gombócát.

A másik, utcában, fentebb a sétánytól kis terasz asztalok, hozzávaló székekkel, olyan helyesek, amiket az erkélyeken láthatsz, ha felnézel egy-egy házra; egymástól illő távolságra, mégis egy kupacon. De, üres egyik sem volt, hangos társaságok itták a fehérbort, a délutáni se ilyen, se olyan időben.
Kihasználtam, hogy egyedül vagyok ezért felfedeztem Balatonfüredet. Meg akartam találni azt a bizonyos Hatlépcsős éttermet, amit agyon ajnároztak a neten, hogy milyen jó hely, gondoltam, majd elhozom ide a kis családomat, és frissen készült bankkártyámmal fizetve, majd jól meghívom őket kajálni.

De, nem jött össze sőt,  oly jól sikerült, hogy 6 utcával és 3 felesleges körrel később, a helyi, épp délutáni sétájukat tevő öreguraktól kértem segítséget, hogy merre van az arra, ahol megszálltam, s akik el is kísértek odáig ; közben, tudomást szereztem életük első 50 évéről …

Épp, azUramat vártam a gyerekkel, akik jöttek utánam a Balcsira, és akinek épp indulás előtt nyesték ki a vadhúst a lábaújjából; mikor is a mobilom vinnyogó hangjára lettem figyelmes.

A hitvesem, arra kért szerezzek neki valahonnan pálinkát, mert belső fertőtlenítésre lesz szüksége, mert fáj a lába, de kurvául és a természetes, őseink által használt fájdalomcsillapítás sokkal hatásosabb, mint azok a nyamvadt gyógyszerek.

Beindult a vinyóm, s az Aldi felé vettem az utam, felötlött bennem az is, hogy esetleg, ahol mozgást látok útközben, a házaknál, majd jól beszólok, hogy tudnak-é valahun jófajta pálinkát.

Ám, erre nem került sor, mert a szálló tulajjal találkozva, rögtön címet kaptam a házipáleszes előállítójához.

A bácsi, egy apró, barna bőrű, Yodához hasonlatos emberke volt, és amit kinyitotta a kaput, már a szívembe is zártam.

Kezet mosok, mert éppen kapáltam- mondta, és elhúzott egy irányba a ház felé, a teraszról, a Mama jött le, egy 9 éves körüli fiúcskával.

Pálinka kell, azUramnak- ismételtem önmagam,- tudja a lába ujja fáj, vadhús.

A bácsi, időközben vissza tért, a szájához kapott a hallottaknál, és sietősen a pincébe távozott, magában motyogva, hogy az bizony nem jó, és tényleg a pálinka lesz ami meggyógyít. A Mama, palackot mosatott a kiscsákóval, aztán amíg Yoda töltötte a lét, addig megtudtam a kertben élő összes növény eredetét, és növekedéseinek fázisait.

2x egymás után kell egy-egy feles legurítani, és semmi baj nem lesz- kaptam a használati utasítást, a bácsitól.

Fél liter “gyógyszerrel” ültem vissza az autómba, és olyan büszke voltam magamra, hogy alig fért el a keblem a volán mögött.

Este, az apartman előtt a kis asztalnál “segítettem” azUramnak inni, ami olyan jól sikerült, hogy majd a fele elfogyott; de legalább hatott, mert reggelre nyoma sem volt a fájdalomnak.

Másnap, voltunk Vászolyba.

Ezt is a neten írták, hogy milyen jó meg szép, s ha már ott leledztünk a közelben, hát miért ne néznénk meg.

A gyerek persze, uncsinak tálta az egész piacos dolgot, meg a falunézegetést, azUram feláldozta magát, és a sofőrömmé lett, bumszli kötéssel a lábán..

 A  faluház mögötti téren megtartott piacon, pogival és kolbásszal, némi édesnemes paprikával gazdagodva hagytuk el a helyszínt.
Tihanyban, megtekintettük a szabadtéri színházat, este ide megyünk, majd a legnagyobb örömömre, a piacot is, ami nem kis terhet rótt azUramra parkolás tekintetében, mert a környéken mindenhol is autók álltak legális és nem legális helyeken.
Csak mondom, a kézműves sajtok kilója potom 14800 Ft volt,

 a rétes 800-1500,

 a pogi amit Vászolyban 150ert vásároltam, itt 350ert adták,

 kézműves sört is láttunk 250 ml/990-ért,

 a villából készült karkötőm, amit 3 éve vettem 1500ert, azért most 4500 forintot fizethettem volna..
Volt még
ABBA lemez bakeliton,
apró medalion 3000-ért,
antik bútorok,
Színes szódásszifonok
Bábkészítő,
Bőr árus,
És, kutya ami a levendulás sátor elé szart..

Mindegy, nekem a forgatag számított, a látvány, az ezerszínűség,.. meg a levendula szappan , amit minden évben innen szerzek be .

Csak mondom, hogy az étterem, amit végül is okosan szájhagyomány útján megtaláltunk végre, egy kalap szart sem ért..

Bár, mire végeztünk az ebéddel, már egy kígyózó sornyi embertársunk várt arra, hogy ott egyen; én ide biztosan nem jövök vissza.

A pincérek, akik nem voltak kevesen, unottak, inkább járt azon az eszük, hogy mikor húzhatnak el haza innen.

Az asztalunkhoz 4 felszolgáló is jött, össze-visszának hatott az egész, mintha nem lennének felosztva a placcok.

A cigánypecsenye, nyomokban sem hasonlított, ahhoz ami az emlékeimben él, hogy olyannak kell lennie…Egy szelet hús volt oda baszarintva, amit akár harmónikának is használhattam volna, olyan inas volt, nem beszélve a rajta lévő elméletileg szalonnából készült kakastaréjnak, amit inkább néztem egy darabka maradéknak, amit valamelyik  vendég tányérjáról kotortak le, újra hasznosítás céljából.

Az asztal ragacsos.., és bankkártyával nem lehet fizetni.. Miért? Csak- hangzott a válasz.

Szíves látás, vendéglátás..

Lógó orral bandukoltam a görkoris gyerekem után, aki negyedszerre esett orra a kővel kirakott sima úton, és nem hallotta azt sem, hogy kiáltottam neki:

Vigyázz!

Össze kanalaztuk, a padon át bucskázott lányunkat, és az ország fagyijával vigasztaltuk magunkat, jókat röhögve a szemközti teraszon lévő kutyás nőn, akit kávéivás közben szart le a kezében tartott, házikedvence…

Nekem a Balaton a riviéra……