Kitúrva….

23.32.

A 19. horkantásnál döntöttem el, hogy felrúgom a régebben, tanúk előtt hitelesen, mosolyogva megígért jóbanrosszbant, mert nem bírom tovább..

Hiába böködtem azUram, csak fekvéspózt váltott, és ugyanott folytatta ahol abba hagyta, 6 másodperccel azelőtt.

Illetve, nem akkor hanem már előtte 2 órával azon morfondíroztam, hogy kiviszem a nappaliba, az eladott kanapéban talált birka takarót, amit most az ágy alatt tartok és azon próbálok tovább aludni a laminált padlón, mert a kanapé használatát megtiltottam mindenkinek; de aztán rá jöttem, hogy azUram megy dolgozni és biztos által esik formás testemen, ha ott talál  tudatlanul.

Magamhoz vettem a legszükségesebb holmimat:

paplan-párna kombó

kispárna

a malac (a plüss, amivel évek óta alszom!)

a mobilom, és a szemüvegem mert utóbbi nélkül lófaszt se látnék.

Az emeletre caplatva, a lépcsőn majdnem hanyatt borultam a tegnap át vett tv konzolon, de egy halk anyázással sikerült félre lépnem, megúszva ezzel, az egész család ébredését.

Két perc alatt csináltam új hálóhelyet magamnak, und elhelyezkedés után vártam az alvás fázisait.

Helyette, a redőnyt hallgattam, amit nem túl erősen, de mégis kellően zavaróan zörgetett a szél; majd ennek csitulásával a gyakori vendégem, a hőhullám zárt szorosan a karjába..

Eszembe jutott, hogy pucérra kéne vetkeznem, hogy ne izzadjak annyira, mint egy igásló a műszakja után, de mire cselekvésre adtam volna a fejem, addigra már reszkettem, mint a nyárfalevél…

A gyerek számítógépes, íróasztalos szobájában nincs óra ezáltal fogalmam sincs arról, mikor aludhattam el, de ezt bizonyosan nem tudhatta azUram, aki mint egy TEK-es szabta be az ajtót, valamikor hajnalban, hogy ott vagyok-e.

Bűnbánó arccal felajánlotta, hogy alszik eztán fent, az általa nem annyira kultivált ágyon, hogy engem ne zavarjon a hálóban, de vissza utasítottam, mert jobb lesz nekem ott…

Tegnap, át mentem az egyik szomszédomhoz, aki bicajt árult a neten, hogy lássam jó-e a gyerekemnek, aki a sajátját kinőtte.

Nem volt jó, ugyanakkora volt mint a miénk, innen az ötlet, hogy hamar feltettem én is hirdetni; majd ezzel párhuzamosan kezdtem el nézegetni előbb az új, majd árakat látva a használt bicajokat.

A 11évesem, azonnal lecsapott az én, tavaly vásárolt vadiúj cangámra, hogy az majd jó lesz neki, én meg vegyek magamnak másikat..

Egy nyakleves kiosztása után, jutott el a tudatáig, hogy az eladomakinőttbicajt, nem egyenlő az elvesszükazanyánktólabicaját-tal.

Namármost, ennek következményeképpen bevágta a durcit, és közölte velem, hogy már nincs sok húzásunk az apjával, mert ő rég kitervelte, hogy hova szökik ha “tele lesz velünk a gumicsizmája”…

Ez a mondata éppen a 14. römis körnél hangzott el, amit rám erőltetett a “milyenanyavagytehogynemjátszolvelem” dumával; pedig én szívesebben olvastam volna a két elmaradt Nők Lapjámat, utána meg az elkezdett, de folytatni nem volt időm, Coelho könyvemet.

Csomagolj.

Ettől, az egyetlen szótól az eddig magabiztos, felszegett állú gyerekem, tágra nyílt szemekkel bambult rám.

De, Anya.. Én, nem most gondoltam, hanem amikor már fiatalodok, és sok hülyeséget kell csinálnom, ahhoz, hogy megértsem, mi a jó meg a rossz nekem.

Mivel, látta, hogy nem reagálok, viszont előkotortam nekijje egy utazótáskát, s elébe dobtam; azonnal hangszínt váltott.

Anyuciiii. Csinálok neked kávét, olyan sojatejeset, meg a brazil kapszulásat, jó???  Tudom, 3 csöpp a steviádból. Amíg, megiszod, én kiporszívózok fent a szobákban, és le is törölgetek ahogy mutattad..

A teraszon, direkt nekem készített helyen ittam a kávém, amit a gyerek csinált; amíg ő takarított, mint a kisangyal…

Néztem, az udvarunkat, a fehér kavicsos, pormentes kocsibejárót…

Az epret, amit a szomszéd fala mellé ültettem közvetlen, még tavaly ám azóta kisebb fajta dzsungellé vált, még több területet követelve magának…

A japán díszcseresznye fámat, amint fújdogálja a szelecske..

Azt hiszem, komolyan fontolóra veszem, hogy könyvet írok a Szó nélküli nevelés címmel, mert úgy látom ez hatásos….

AzUram, ahogy belépett a nappaliba szembe találta magát a gyerekkel, aki önmagához képest természetellenesen egyenesen ült a fotelban, és sűrűn pislogott.

Én, az estebédet porcióztam éppen, amikor hallom azUram dörmögését.

Hallom, megint veszekedni kellett veled??

Igen.., hüpp-hüppp. Az anyának vissza beszéltem….

Ó, Te balga leánygyerek! Hát, az apád csak blöffölt, még nem is beszéltem vele, nem mondtam neki semmit se!! – ugrottam be a rotyogó pörkűtt mellől a nappaliba, és röhögtem szembe a könnyes szemű gyerekem. De, ezt már azUram se bírta és hangos hahotázásba kezdett, mire a kölkünk sértődötten felviharzott az emeleti szobák egyikébe, hogy egyedül utálhasson minket…

Két falat között érdeklődte meg a Férjem, hogy hogy vagyok.

Jól..- mondtam.

Ám ha, mégis feldobnám a pacskert, akkor:

A végrendeletem megírva, hitelesítve a közjegyzőnél letétbe helyezve..

A táskáimat, és a cipőimet csak később adja el azUram, ne halálom után azonnal..

Ha, újra becsajozna, hát legyen de legalább a matracot cserélje ki a nászágyban, mert ezen nem ugrabugrálhatnak..

Kizárólag a hamvasztást engedélyezem, és egy kávés fémdobozva, vagy egy unicumos dobozba tegyen, s ha ő is feldobja, akkor mellém kerüljön ugyanide…S majdan, ha mindketten ott leszünk, együtt szórjanak el minket a tököm tudja hová. Felesleges sírt vásárolni meg csináltatni, mert úgy se fogja a kutya se látogatni, nem hogy rendben tartani.

AzUram a fejét rázta, és ütemes nyammogás között kifejtette, hogy hülye vagyok de így szeret.

Meg aztán, hogy nem kő neki új asszony, ha véletlenül előbb halnék el, mint ő; mert épp eleget szívtam a vérét ahhoz képest, hogy tudomása szerint nincs a felmenőim között vámpír vagy denevér.

Nagylelkűen felajánlotta, hogy ha gondolom a táskáimat, meg a cipőimet velem égeti, de felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben bele férnék-e a fémdobozba ahova kívánkozom, a földi utam végén…

Azt hiszem, ezek valóban megfontolandó kérdések, át kell gondolnom egyedül…

Amire, van lehetőségem, hiszen ki lettem túrva a hálóból.. , és a gyerek se engedi, hogy nézzem a tévéjét a szobájában…