….

Hangos puffanással csukódott az ajtó mögötte, nem volt ami vissza tartsa azt. Fel caplatott a lépcsőn, a térde hozzá ért a hasa aljához. Sokan vélték, hogy ikrekkel várandós, de nem, csak egy baba; a nő is tisztában volt vele, hogy nagyon sokat szedett fel magára.

Büfé balra, de kedve sem, pénze se volt most erre; az utolsó forintjaiból azt a mobiltelefont vette meg, amit barátnője könyörgött ki, hogy legyen neki, mert a sajátját a férfi elkobozta.

Az egész kórházon végig kellett mennie..

Osztályokon, patológián, sötét folyosókon, néha egy-egy fehér köpenyessel találkozva., aki sietve haladtak el melle , rá sem nézve; dolguk volt, minek is foglalkoznának egy nővel, aki cipeli ormótlanul nagy hasát, aki nem is nő már..

A fakó, koszos ablakokban ritkán meglátta saját magát..

Már régen nem érezte magát nőnek, inkább egy anya kengurunak, aki az erszényében legjobb esetben is 3 kicsinyét viszi; jókora farral megspékelve a látványt. Egy senkinek, aki tényleg senkinek sem kell.

Abban, a pillanatban, hogy kinyílt a szülészet ajtaja, jelent meg mögötte a férfi..

A nő, mint akit megcsíptek ugrott át a benti folyosóra, vele egy vonalban repült a táska, amit a férfi lódított utána, a “teszemétkurva” kíséretében, s el is tűnt a lépcsőn távozva.

A nővér úgy nézett rá, mintha egy tömeg mészárlásból megmenekült embert látna, nyílt sebekkel és kilógó belekkel.

Hát ez ki volt?

Az apa…. mondta alig hallhatóan a nő, de inkább már az ajtó csukódására koncentrál, mintha az biztonságot adott volna neki.., tudatban.

Hány hetes?

40 leszek két nap múlva, de már görcsölök.

A doki, olyan sandán nézett a nőre, mint aki csípőből tudja, hogy hazudik, orrán kissé feljebb tolta a szemüveget, hátra hajolt, hogy a nővér, aki az imént engedte be a nőt, súghasson valamit a fülébe… Utána, annak a karjait nézte és a hátát, nem lehetett nem látni a lila, kék foltokat.

Megvizsgálom. – A kezein nagyot csattant a gumikesztyű.

Kezd magasan lenni, a nőgyógyászati szék – gondolta a nő, de azért felkecmergett rá.

Méhszáj nyitva, hallgatunk egy kis szívhangot, de semmi komoly, ma még nem lesz baba. Mondja csak.., a foltok a testén honnan vannak?

Elestem…., a lépcsőn… -hangzott a válasz, amit a leszegett fej miatt, inkább csak suttogás volt.

A magzatvíz, meleggel itatta át a combjait, pont akkor amikor rá tették a szívhangos kütyüt. Tudta, jól, hogy meg vannak számlálva az órái, ha nem a percei, ilyenkor már jön a dolog csőstül, de nem akart okoskodni; had tegyék amit kell.

Szerintem szülni fogok…. Egészen halkan jegyezte meg, meg nem sértve az ott dolgozók tudását, ám csak legyintést kapott, hátat fordítva még oda vetették neki, hogy 3-4 óra vajúdás biztos lesz.

Nem lett…

Fél óra múlva, kiterpesztett lábakkal félig fekve próbálta világra hozni a gyereket. A fájdalom úgy hullámzott végig rajta, mint a forró láva, szétszakadni érezte a testét.

A halál gondolata is felmerült benne, talán jobb is lenne.., vége szakadna a szenvedéseinek… Uram Isten, de nem lehet!! A baba!! Neki semmi köze ahhoz a mérhetetlen szarhoz, ami az elmúlt éveket jellemezte.., küzdeni kell basszus. Miatta..

Két perc alatt 3 nővér, és egy orvos kutatott alatta, s még valaki, olyan ismerős forma, de nem doki.., vagy mégis?

Nem. A férfi volt, zöld köpenyben “apukának” szólították, és volt aki meg is simogatta a kezét, hogy nem izguljon minden rendben lesz..

Izgulni? Ő? Ahahahaha, marha jó vicc lenne -jegyezte meg belül a nő- Ez? Aki, néhány órája még a halálunkat kívánta, izgulni??

Faros a baba, asszonyom! Ha, nem sikerül megszülni császározni kell!

A maszkos doki, fél pillanatig hajolt a nő fölé, éppen annyi ideig, hogy elmondja a tényt, hogy a gyerek, aki világra akart jönni, nem a fejével előre jönne.

Ám, a baba jött..

Farral előre, nem sokat morfondírozott és azonnal tudatta is a világgal, hogy csatlakozik az anyukájához, és küzd.

A nő sírva fakadt. Mindig ezt csinálta amikor világra hozott egy gyermeket.. Az érzelmek hülye játéka..

Fáradt volt, kimondhatatlanul… Csak a gyereket akarta, meg aludni.., biztonságban, a férfitól távol.

Még látta az ablakban a madarat, aki mintha őt nézné, a gyereket, aki bebugyolálva a gurulós kiságyban aludt; aztán feladta, és álmomba merült, oda ahol jó volt minden..