A természetismeret Tannénit imádjunk innen oda, és vissza is a ganze famili összes tagja.
Nem rohaszt meg minket a rengeteg feladatával, és amit csinálni kell, azt is szívesen tesszük.
A mostani házi, kissé megizgatta a fantáziámat, melyben turista vonzó szöveget kellett írni, a falunkra nézve; így született egy beadott verzió, ami itt olvasható:
Drága Látogató… , ki erre jársz a nyugati határvidéken, elmondom neked, hogy nemcsak Ausztria közelsége lehet vonzó számodra, úgy hogy tedd el mélyre a zsebedbe az eurót, itt nem kell. Hogy miért?
Kicsiny, alig néhány ezer lelket számláló falunkban Felsőpimpilimpin láthatod a
Mindenszentekről elnevezett Római katolikus templomot, melyet valamikor az 1700-as években kezdtek el építeni dolgos, itt élő népségek, akik olyan masszív berendezési tárgyakkal szerelték fel eme templomot, hogy azokat ma is láthatod eredeti szépségükben; ezért kérlek is vigyázz rájuk.
A templom építése után, szobrász művész is kezébe vette a környezetet és így keletkezett az úgynevezett Kálvária szoborcsoport, ahová 21 lépcsőn tudsz fel jutni, hogy elolvashasd az oda írt bölcsességeket.
Meg sem kell erőltetned magad sétában, hogy lásd a Széchényi kastélyt, ami bár jelenleg borzasztó állapotban van, de már felújítás alatt, így viszont a fantáziádra van bízva, hogy mit is képzelsz el romos falak alatt, ezért lesz érdemes ennek elkészültével, újra el látogatnod ide.
Ha, ki tombolta magát a fantáziád, ideje, hogy némi pillantást vess a Tájházakra, mikben a falu néprajzával ismerkedhetsz, az akkoriban ott éltek használati tárgyait, és szokásait szívhatod magadba, tudás gyanánt.
Magyarországon kevés magánmúzeum található, de mi ezt is tudunk mutatni neked, ez pedig nem más mint a Lámpamúzeum. Szorgos kezek , évek alatt össze gyűjtött munkáját láthatod, ha oda tipegsz.
Interaktív kiállítással is szolgálhatunk, ha valami másra vágysz. E helyen tűzzománc készül, és a ház kertjében szoborparkban élvezhetjük a friss levegőt.
Ha, mindent végig néztél, pihenj meg a tájházak előtti padokon, vagy egyszerűen heveredj le a fűbe és vedd elő a szendvicsed és élvezd a napot.
Ám, ha némi figyelemre vágysz látogasd meg a Polgármester vendéglőt, egyél ott egy jót, guríts rá némi zamatos bort, zárd egy finom kávéval és ha haza mentél meséld el mindenkinek milyen jó volt nálunk:
Felsőpimpilimpin.
…és, most az amit a szabadagyam kitermelt:
Kedves Turista, ki erre jársz..
El kell, hogy keserítselek, mert ha el jössz a falunkba igazából semmit se fogsz látni a szokásos szarszágokon kívül..
Mivel, a falunk fanatikus Isten félők gyülekezetéből áll, ezért csak a különös hangsúlyt fektetett templomot láthatod, ha akarsz bemehetsz és tátott szájjal nézheted, de semmi izgalmas…
A templom körbe lett csicsázva, egy járdával, aminek pont annyi értelme van, mint száguldó motoron fagyit enni; vagyis semmi, de ott van oszt büszkének kell marhára lenni.
Ha, akarod megnézheted a tájházakat, de ezt is csak akkor érdemes, ha rohadt meleg van, mert belül fasza hűs fogad, így inkább húzd az időt, hogy minél tovább bent maradhass…
A lámpamúzeum se egy nagy szám, de ha marha sok időd van és rohadtul unatkozol, egy próbát megér, hátha nyitva találod, de nem akkor szopacs, kicsinyem.
Mondanám, hogy ülj be a falu kávézójába, és egyél egy sütit, és hürpizz egy szuppi kávét; de ilyen itt nincs kizárólag, a méregdrága, klimatizálatlan Polgármester vendéglő, ahol jó sok pénzt hagyhatsz ott, ha kihozzák a számlát evés után..
Felsőpimpilimpin, csak át utazni érdemes, mert amerre a falu lakói maximum sétálhatnak, ott is háztartási hulladékkal vannak kitömve a bazi nagy kátyúk, de ha annyira akarod megnézheted, és biztos vagyok benne, hogy találhatsz kincseket, Terinéni 70 éves csempedarabját mindenképpen.
A falu, büszke a fejlődésére, de nincsenek szemetesei az utcákon.., az ivókutak nyári 26 fokban el vannak zárva, és pisilni se tudsz elmenni sehá, guggolhatsz a fűbe, már ha találsz olyan helyet ahol senki sem látja villogó sejhajod…
Amúgy, én szeretettel fogadlak, ha szépen nézel még kávét is adok…, s eldiskurálunk arról, amiről csak akarsz…
A gyerek, egyébként megint hanyatt dobott cserebogarat játszott, miközben hallgatta az anyjának a nem éppen értelmes megnyilvánulását, és azt kívánta bárcsak ne lenne vége a digitális oktatásnak…
Csak, tök halkan említettem meg neki, hogy nagyon is a végét járom, az itthonlétnek, és a “tanításnak”, legfőképpen az Ő rendszabályozásának; úgy, hogy inkább imádkozzon ahhoz akihez és amihez akar, hogy újra legyen iskola, mert lassan valóban rá kerül a nyakamra mind a 7 fejem…..