A miniszter félre lép

Azt mondja a barinőm, hogy én az a tipikus picsa vagyok, akit ha kiraknak az Északi sarkra miniszoknyában és piros magas sarkúban, kivágott blúzban; hétszentség, hogy egy bőrönd ruhával jövök haza, magam után hagyva egy klimatizált iglut… Olyan, DobóKatás a Miniszter félre lép-ből, mindent elintézős.

Jegyezte meg a fentieket, azt követően, hogy kérdésére, hogy mit csináltam elmondtam neki a következőket:

A kerítésparty vissza vágóján, még amikor nem mutattam be a világszámom, miképpen bucskázom hátra felé a teraszról; nos, a nachbaromnak , azUram arról az esőztetőről tartott kisebb előadást, amit még pelyhes tökű legény korában, az első házasságában, az anyósánál lakva használt, illetve szerzett be, már akkor Ausztriából. Rendkívül, ügyes ember lévén, még aznap a vendégek távozása, és a vállal lefújása után meg is találta a neten és kért, hogy szerezzek neki, ha törik ha szakad, meg mi egymás…

Másnap, felhívtam az üzletet, ahol állítólag van, de kiderült, hogy csak volt, mert elvitték múlt héten az uccsót és ez biza kifutó termék volt. Mondtam, az eladónak, hogy valami megoldást muss találni, hogy helyettesítő termék legyen, mert kell és kész. 10 hosszú perc után hívott vissza, hogy van egy hasonló, igazából jobb mint a másik, de ez nem 8 hanem 11 ezer.

Felhívtam azUramat, az infókkal és mondta: Kell.

Aztán, felhívtam a nachbaromat és mondta, hogy ha azUramnak kell, akkor neki is…

Majd, vissza hívtam a pasast, hogy mehet a buli, pénz nem számít.

Ám, a nachbarinomnak is vót egy kívánsága, pont olyan papucs köllött az urának, mint amit az enyémnek vettem, még külhonban, külhonit bevonva a külhoni rendelésbe…. Néztem, a “barátom”, hogy mit ajánl de sajnos csak egy helyen találtam, meg sem közelítve azt az árat, amiért én beszereztem, de ha kő hát kő, megrendeltem.

Egy nap múlva jött az emil, hogy bocsi de szállítási problémák vannak, ezért törlik a rendelést. Mikor, felhívtam a lebaszós vonalat, már nem voltak munkaidőben, de nemá, hogy engem ez vissza tartson, írtam nekik egy emailt, lebaszós stílusban. Másnap, felhívtak, hogy látták, gépeltem nekik néhány sort, meséljem hát el a problematikám..

Mondtam, a bájos hangú ügyintézőnek, ha látta amit írtam, akkor mi kóchengeres csikóhalsapkának kérdezi meg, talán nem bírta értelmezni magyarul leírt szavaimat..??? A nő hallgatott, de csak kicsit mert aztán magyarázkodni kezdett…, nekem… bammeg, hogy találtak egy darabot a papucsból, amit akartam volna, de sajnos hibás, és azt ugye mégsem adhatják oda..-rebegte megkönnyebbülten, de ez nemvolt elég nekem, miért is lett volna?!

Hát, akkor miért kellett szállítási problémákra hivatkozni??? Meg különben is, miért nem lehet megkérdezni, hogy bocsi, Te kedves vevő.., esetleg, nem szeretnél egy másikat, vagy rendelünk neked stb???

Mivel, érdemleges választ nem kaptam a homeofficeben dolgozó mucustól, még zárásképpen biztosítottam arról, hogy első rendelésem volt a cégtől, de ez az utolsó is, és…jaaa… ajánlani nem fogom őket, nem baj ugye.??

A Balcsin, láttam én, hogy kocsányul lóg a hitvesem szeme, mikor a legalább 15 mociból  szabályos rendben álló sort nézegette. Tudtam én mi a baj, az övé a szerelőnél immáron 8 hónapja… De, az én Uram nem szeret veszekedni, ezért ha véletlen megerőlteti magát és érdeklődni mer, akkor csak bólogat, hogy “persze, megérti” és hogy “jó, igen tudja, mindent megtesznek”; de aztat gondolom, hogy maga sem hiszi el…

Így, tettem nem tettem, de jól kinéztem a mobiljából a mocis számát és felhívtam:

Szóhoz se hagytam jutni szerencsétlent úgy nyomtam le a monológomat:

“Tudja, a Férjem annyira nézte a motorokat a Balatonon és hát én jó feleség akarok lenni, és úgy loptam ki a számát.., Nem tudna segíteni neki, persze tudom én, hogy sok a munka, meg hát ez biztos nem is annyira nagy bevétel, de hát azUram, meg így meg úgy és az Ön szakértelme .., hát hova is vinnénk máshova mint magához, ugye”

A szerelő, bár nem láttam tuti nyomott egy, de lehet, hogy kettő hátast is mire végig értem a direkt neki készített szövegemmel, és csak annyit mondott:

“Asszonyom, Ön lesz az első ha meg jön a csomag amit várok, hogy benne van-e az alkatrész”

Még, búgtam néhány elismerő szót, aztán letettem.

A 11évesem, ekkor végzett a Redmentán, de lehet előbb is mert megkérdezte tök komoly arccal, mi a mocsári hínárba gabalyodott harcsfilé tartott vissza attól, hogy színésznőnek menjek vagy legalábbis miért nem fedezett fel engem még senki?? Tájékoztattam róla, hogy az apja ( azUram) már felfedezett magának, igaz nem értékeli kellőképpen a tehetségemet…

A kút.

Két, szóra sem érdemes csengetés után, mély, dörmögő hangot hallottam a vonal másik végén:

Bognár!

Egy percben elcsacsogtam, hogy nemtudom jószámot, hívtam-é, de Ön a kutak doktora, mert ha igen a szakértelmére volna szükségem..

A pasi, néhány hosszúnak tűnő másodpercig hallgatott, itt dönthette el vajon ilyen hülye vagyok, vagy tényleg doktornak hiszem őtet.

Vonakodva bár, de lágyabbra váltott és felajánlotta a kiskezemcsókólása közben, hogy segít ha tud. Tudott. Alig múlt el 10 óra, mikor leparkolt a házunk előtt, épp akkor jöttem vissza a kert leghátuljából, a 11évessel.., egyik kezemben lapáttal, másikban egy vér áztatta műanyag virágkapóval és vörösre bőgőtt, smink nélküli fejjel… (erről, később)

A pasi nem kommentálta a szalonképtelen kinézetem, ám annál több figyelmet fordított a legszebb itthoni melegítőm mellrészen való pihenésének…, a másik csak a cipőjét nézte.

Tájékoztattam, a kutam állapotáról, miközben egészen diszkréten feljebb húztam ikreimen a ciprárt.. majd megskubbantotta a “beteg” állapotát, felém fordult és rám nézett:

Nos, az A terv, hogy adok egy telefonszámot és az illető kitisztítja a kutat. Oszt, vagy működik vagy nem ezután. Aztán, a B terv, hogy új kutat kell fúrni, amit 3500ért csinálok méterenként, de ha nem a fent említett illetővel csináltatja, mert megfogja környékezni arra számítson; nos, akkor magácskának 2500-be megszámítom, meg a csövek.

A két férfi állt előttem, a lehetőségek feltárása után, mint a Keresztapában azok a bizonyos fizetett emberek, még a szájukat is úgy csücsörítették, szemük vékony csíkban szaladt szét az arcukon..

Természetesen, a “karjukbaomlottam” és megígértem mindent is, egy ilyen ajánlat hallatán. Hogy, ne érezzék, hogy annyira, hogy úgy is én döntöm el, hogy mi lesz a beteg sorsa, azUramat hoztam szóba, mert vele is beszélni kéne, meg miegymás tudjákhogyvanez.

Sokat mondón bólintottak, és a csíkos szemükkel távoztak a birtokunkról.            

A véres kaspót, természetesen kidobtam, az ásót a helyére tettem, a műhelyben lévő úgynevezett, kinti felmosószettel felmostam a maradék vért…

Az életben nem fogom elfelejteni ezt a reggelt. Az állapotos macskánk “kitette” a kölykeit, de amikor a gyerek feltépte a bejárati ajtót és üvöltötte, hogy ANYAGYERE, erre nem számítottam.

Az anya macska a neki szánt fekvő helyen egy szem buzgón szopó kismacskával feküdt, a betonon további 3 , amiből kettő mocorgott, azt hiszem, a 3.-nak meg nem voltak hátsó lábai és farka, keserves nyüszítése a vesémig hatolt…

Kesztyűt húztam, és a két mocorgót az anyja mellé raktam, hátha még van esély, hogy megmaradjanak.., de a vérző 3.-kal nem tudtam mit kezdeni..

A gyerek állt mellettem, a szemében anyasegíts felirat villogott, de szégyen vagy nem, ötletem se volt mit tegyek..

Elterelésképpen megpróbáltam csöcsre tenni, a két nyavalygót, de nem sikerült , így tejet melegítettem, kis cukorral, injekciós tűbe szívtam fel, majd megetettem őket.

A leányom, már könnyezett és mondta, hogy szerinte úgy se tudnánk segíteni a földön heverő, ki tudja mitől roncsolt állapotú kismacskán, vigyük hátra és temessük el, mert úgy a helyes…

Szószátyár létemre se tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem, mikor elástam azt a nyomorult kis állatot… Bőgtem, mint egy eszeveszett, a mellkasom majd kiszakadt a helyéről…, az életben nem felejtem el…

A többiek jól vannak.., már megtalálták a ciciket. Óránként, lestük őket…, kukucskálva a műhelyajtón…