“A” nap

Reggel 6.13.

Megiszom a fél littyő vizemet, amit már este kiraktam poshadni a konyhába, takaros ikeás pohárban, amíg vedelek elkészítem a mindennapi betevő kávém első adagját.., szűzen, feketén…

6.27.

Át pörgetem a közösségi oldalamat, meg a híreket, amit az okos telefonom, balra húzható funkciója tesz lehetővé, és amiben érdektelen celebek, még érdektelenebb dolgairól értesülhetek, mint például, hogy birkóznak meg az át festetlen szemöldökükkel vagy hogyan adják le az ottmaradok plusz kilót… Most, már mindent tudok a világról.

6.40.

A második fekete levessel kimegyek a nappaliba, és beizzítom az asztali számítógépet, s azonnal kinyomtathatom a hon Tannéni, éjfél és hajnali egy órakor feltett, nekünk szülőknek és külön a gyerekeknek írt végtelenített szónoklatát, feladatait….

6.51.

A kedvenc időtöltésemnek hódolok, blogot írok, őszintén és szabadon, magasról téve az előítéletekre, a mitfognakszólnihozzá-ra, a jajjistenemkinetudódjon-ra.

Szárnyalok, élvezem, hogy nincsenek korlátaim, hogy nem mondják mit szabad és mit illik, és nem fontos “viselkednem” sem….

Rendszertelen klaviatúra kopogásom miatt, észre sem veszem, hogy már 8 óra, nyikorog a lépcső, jön a gyerek, felkelt, szemei mongol őseinket idézik.

Jött már valami? -kérdi, de látom nem gondolja komolyan, az érdeklődést, inkább valamiféle megfelelési szándék, az iskolai anyagok felé.., vagy felém???

8.11.

Mivel, gondos Anya vagyok és 23 platformon jönnek a leckék, látom, hogy matek Tannéni rá pakolta a Classroom-ra a mai áldást, mert az e-mailom kiértesített ennek tényéről.

Megnyitom, a levelezőrendszerem, onnan megnyitom a Classroom-ot, kimásolom a YouTube videót, és nyomtatom az utasításokat, feljegyzem, hogy a LA-ban is vannak feladatok.

8.19.

a 11évesem, lekiabál az emeletről, ahol “lakik”, hogy 9-re a digitális oktatás alatt meghatározott időben, ott lesz a nappaliban, hogy magához vegye az aznapi tanulást, de előbb még megcsinálja szépre az ágyát, hogy amikor felmászok a szobáját ellenőrizni, lássam milyen ügyes.

Közben, meg jön az irodalom nyomtatnivalóval, videó csatolással némi munkafüzetben való írogatással; ezt követi néhány perc eltolódással a töri, melyben szintén zenészek játszanak, illetve …, bocsi hasonló feladatok és program áll…

A gyerek, idő előtt jelentkezik a család, fő gyülekező helyén, de mivel okos és tudja, hogy az Anyja blogot ír, leül a kanapéra és LA-t csinál, mert okos és sejti, hogy az biztos fel lesz adva…

9.03.

Tudom, 3 percet ráhúztam, de huha sok volt az írnivaló, mióta itthon ragadtam egyre csak gyűlik a mondanivalóm, pedig mást se teszek, mint a 136 nm-en leledzem.

Át adom a helyem a gyereknek, aki jópofát vág az egészhez, de Anya vagyok nem hülye, sejtem, mi zajlik a fejében.

Megpróbálom, össze szedni magam, a romjaimból így a háztartásra koncentrálok:

Ágybevetés, mosogatógép ki, majd berakás, a fejszerkezetem újra telepítése, miközben kirakom a teraszra, a kanapé párnáit, melyeket az elkényelmesedett macskáink miatt szedek be minden este; hiába beszélek nekik, hogy a helyük a műhelyben van megcsinálva és nem utolsó sorban ezért lett macskaajtó vágva a vadiúj ajtóra, oda. Nahhh.

Anya, gyere jött valami!!!- szólt a gyerek.

9.57.

Német lecke, egy egész oldal kis betűvel, és számomra első olvasatra, mintha kissé tömény lenne, de sebaj a gyerek biztos érti; bár, nem ezt látom tükrözni az arcán…

10.39.

Elkészültem, a fagyasztóban lelt pörköltből és frissen készített rizsből össze tákolt ebéddel, így zoknit húztam és integettem a bazi nagy fülhallgót viselő kölkömnek, hogy megyek a többi “gyerekemhez”, magyarul ültetem a palántáimat, a teraszra kitelepített, derékig érő hangberendezéssel, ami mindent is lejátszik, ám per pillanat Metallica-t hallgattam, remélem a szomszédok végtelen örömére.

11.11.

A 11évesem, kisüvölt a birtok leghátsó részében, kantáros munkásgatyában térdeplő anyjának, -ja, ez én vagyok!-, hogy jött valami nézzem meg, és szólt a telefonom is. Honismeret.., a legkedvesebb tantárgyam egyike , de csak és kizárólag a Tannéni és annak hogyismondjam, eléggé érdekes stílusa miatt.. A Redmetára való csatlakozást sürgeti, úgy, hogy bánatos galambfingom sincs róla, hova az édesdédnagymamájába tette fel a direkcímet, amivel a kapcsolódást megejthetem..

A szülői messengercsoporthoz fordulok, ahol az egyik anyuka fejti meg a rejtvényt, miszerint a Krétán, az üzenet között találom, amit még iskolaidőben se nem nézegetek, nemhogy most, és ahova KIZÁRÓLAG ez a Tannéni irogat rendszertelen esetekben!!!

Kiborulok, szentségelek, fel s alá járkálok a férjem 4 számmal nagyobb munkásgöncében, idiótán felkötött hajammal, és eltorzult arcommal. A gyerek, már rég a lépcsőn ül és folytatja a LA-t, míg én teljesen őszintén, szívből jövően kiosztom a tanerőt, hogy jó lenne, ha nem egy 32. fórumon irogatna, hanem a k…va face csoportban, ami direkt az ő tantárgyának lett létrehozva, mert akkor mondjuk nem kapnék agyérgörcsöt idő előtt alig 49 évesen.

Lehet, leszűrte Tannéni, hogy némiképpen elvesztettem az önuralmam, mert csak annyit írt vissza, hogy “rendben”, de “hálából” olyan anyagot zúdított a nyakunkba, hogy a gyerek is ríva fakadt..

Amíg, a leányom a számítógép előtt zokogott és próbálta megoldani az ÖSSZES feladatot, addig én a garázsban, az autóm mögött guggolva, bőgtem mint egy hülyegyerek, ököllel ütögetve a falat, bár nem szándékoztam azt megbontani..

12.09.

Arcmosás, mert jön a futár, a mosolygós, aki segített tegnap behozni a javított zenegépet, és akit energiaitallal jutalmaztam, a 26 fokos melegben; most azUram, 50m-es kábeljét hozta, aláírni, fizetni nem kell.

Két nagy merőkanál rizseshúst teszek az utódom elé, és egy ígéretet, ha megeszi mind, akkor nassolhat amit csak akar.

13.12.

A 11évesem, feladta.., és pihen a teraszon, mellette én is 7 percig, mert jön értem azUram haverja, aki elvisz megvenni a fát, amit kinéztem a parasztplázában; legalább addig se vagyok itthon, amúgy is elegem van már.., a gyerek integet, asszongya most van egy kis énideje. Hm..

14.44.

Egy japán díszcseresznyével lett a kertem gazdagabb, és 28 tő elültetett palántával; ezzel párhuzamosan mondhatni megcsappant a dugipénzem, de már előre boldogsággal tölt el, hogy milyen jó lesz nekem ennek a csodaszép növénynek a lombja alatt pihenni öregen, simogatni azUram ráncos kezét…., már ha megérem, amire egyre jobban fogy az esély…

15.31.

Az irodalmi keresztrejtvény nincs kész, az ének délután kettő után jött, így toronyház magasról leszarom, a torna anyagot, már meg sem néztem, mert agyilag pontosan elegem van a digitális oktatásból..

A 11évesen okos. Láthatta, hogy a mai napon tetőzött nálam az “internetes járvány”, mert kihordta a kanapéra, a teraszra párnáimat, és megkért, hogy üljek le s pihenjek.

Csinált nekem kávét, úgy ahogyan szeretem, és elmondta, hogy miért én vagyok  számára a világ legjobb anyukája:

Megemlítette, hogy szeret engem hiába vagyok az utóbbi időkben olyan mint egy zombi, aki gyakran üvölt mint egy magából kifordult, megsebzett állat..

Hogy, megérti, hogy nem tudok segíteni a német ragozásban, de szerinte így is nagyon beszélem a nyelvet…

Hogy, rendes vagyok mert eltértem az elveimtől, és megcsinálom helyette a dokumentumokat, amiket nem képes össze ollózni a neten, mert nem tanulta az iskolában, hogyan lehet másolni szöveget vagy formázni a word-ben..

Hogy, tudja, hogy nem vagyok tanár, de megteszek mindent azért, hogy azt lássa tudok mindent; pedig nem és azt is látja, mintha ráncosabb lenne a képem, és hamarabb csillogna ősz hajszálak garmada a fejemen…

19.29.

AzUram, szorongatja a kezem a hitvasi ágyban, de szólni nem mer mert okos, és érzi, hogy egy Vezúr vagyok, a kitörni való fajtából..

A szívem úgy ver, mint egy zsákmányul esett kismadáré.., eszembe jut, hogy holnap szerda és csütörtöktől nincs digitális iskola…

De, holnap még lesz.. és lesznek tananyagok, amit “le kell adnom”…

Kezembe veszem Nesbo-t, a Vörösbegyet és úgy csinálok, mint aki olvas.., de a felfogókám, valahol messze jár és észre sem veszem, hogy este van ki-ki nyugalomban, csak én nem alszom…..