Ének Tannéni kihúzta a gyufát… Nem kicsit…
A 11évesem mutatta meg, hogy mit írt neki, a nehezen, osztálytárs segítséggel össze rakott házijára.
A “kis kettes”, meg “kis hármas”, meg “jobban oda kell figyelni”, és a kedvencem “több időt kell az énekre szánni” szöveggel megspékelt messenger válasz megpöcsítűte a napom idegállapotára vonatkozó helyzetét.
A, csak percek alatt elolvasható, hosszas “tanításra”, nem voltam rest és válaszoltam:
Tisztelt Tanárnő!
Láttam, az üzenetét, melyet a……..nak küldött.
Azt, gondolom, hogy ebben a szokatlan, járványos helyzetben, nem kellene ennyire véresen komolyan venni, a sokszor
számomra is értelmezhetetlen házi feladatokat! Lehet, hogy tanácsos volna lazítani kissé, mert sajnos, amit a gyerek nem ért,
azt nem tudom elmagyarázni számára,…. ugyanis:
Nem vagyok tanár…, csak egy kényszerűségből itthon maradt szülő, aki nem tanult, tanítani!
Önnek, az a szerencsés helyzete van, hogy azt “dolgozhatja” otthon, ami a valós munkája,
de én “csak” egy szülő vagyok, akinek nehezen megy, hogy “tanítson”, sokszor értelmezze a feladatokat.
Az otthoni környezet, akármilyen hihetetlen egészen más, mint az iskolai és bár nem érzem, hogy nehezen nevelhető ……….,
mégis biztos vagyok benne, hogy nem egy gyermeknél merül fel egy probléma, hogy nehezen ül a tanulni a számítógéphez
főleg úgy, hogy jó idő van, és inkább lenne egy szabadban.
Persze, tisztában vagyok vele, hogy iskola idő van, de azzal is tisztában kéne lenni, hogy
MEGVÁLTOZOTT HELYZET VAN!
………., nem szeretne a Színművészeti Iskola, musical-szakára jelentkezni; én már szívesebben mentem volna.
Fontosabb lenne, elérni azt, hogy szívesen üljenek le a számítógéphez tanulni, kevesebb szigorral és emészthetőbb anyaggal.
Fel nem foghatom, mi szükség arra, hogy az iskolában 4-5ös jeggyel rendelkező gyereket, mi értelme van lerontani ilyen jegyekkel?
Szeretném Tisztelettel kérni, hogy lazítson egy gyeplőn, ha nem, akkor egészen nyugodtan megbuktathatja.
Persze, a végén a szokásos tisztelettel és blabla-val. Még, jó, hogy nem maradt el a válasza:
Kedves Anyuka!
Számonkérőnek éreztem levelét, amire úgy érzem, hogy nem szolgáltam rá. Szeretnék megosztani Önnel egy-két információt:
- Sajnos nem miattam van ez a helyzet és én sem szeretek 6-8 órát naponta a gép mellett ülni. 120 gyerek minden munkáját megnézni, reagálni rá, mert úgy érzem tisztességesnek. (Sokan nem teszik, elhiheti)
- A tantervet nem én írom és nem én határozom meg, hogy mit kell tanítani. Igyekszem a szorgalmikkal, esetleg modernebb zenehallgatási anyagokkal jobbá tenni, de ez van.
- ………jegyét nem rontom le, és nem áll szándékomban megbuktatni. Egyébként sem, de nem is áll úgy.
- Lehetőséget adtam most és ezelőtt is a javításra. Sok iskola munkájába belelátok, és nem találkoztam olyannal aki ezt megtette volna. ………is megkapta ezt most.
- Vegyük sorra a házikat:
– Az elsőben meg adtam a linket, 10 sorból kellett volna kikeresni a választ. Öt egyszerű mondat leírásával.
– Következő háziban a TK-ből kellett elolvasni 10 sort, és abból hét mondatot leírni (kérdésekre válaszolni).+ egy mondat a históriás ének fogalma.
– Következő feladat csak egy másolás volt, pár mondat.
– A mostanihoz pedig: nem Önnek kellett volna tudni. A ……füzetébe, ha az órai munkái mind meg vannak, sok ilyen feladat megoldás van. Tudja, hogy mi az, hogy egy dallam alá, alá kell írni az abc-s hangokat. Persze hogy Ön nem tudja, mert nem Ön ül az órán. A hangközös feladat szintén ilyen. Ez ismétlés volt, a füzetében megtalálhatta volna, ha nem emlékszik rá, de én segítséget is adtam 3 sorral feljebb. A nehezebbeknek ott volt a megoldása.
Nézze vissza a ……… folytatott levelezést, (én megtettem) és végig, mindenben igyekeztem neki segíteni. Az osztálytársai mind megértik és egyébként inkább javul a többség jegye, mint romlik. Hiszen otthon van idejük átnézni.
Mindig is igyekeztem …….. megértő lenni, de nem lehet elfogadni a rosszul leadott feladatokat, mert akkor sosem tanulja meg,hogy oda kell figyelnie. Szerintem, ha ki kell javítania, akkor előbb utóbb gondja lesz rá, hogy elsőre jól csinálja. meg.
Nagyon bánt, ha igaztalanul vádolnak.
Nem gondolom, hogy rászolgáltam erre a kioktatásra.
Ettől függetlenül várom ……. megoldásait, és ha azok jók lesznek, ugyanúgy el fogom fogadni!
Igen, tudom, hogy ebbe most bele lehet gyalogolni mezítláb, vagy bazi nagy csimmában, de bocsi, megtelt a merevlemezem, ami ráadásul nem is bővíthető, így ennél a pontnál lett elegem…
Értek én mindent, sőt annál többet is.. Tapsolunk ennek, meg annak, de a szülőkkel ki a jóisten foglalkozik?? Akik, otthon próbálnak helyt állni?? És, itt nem a főzésről, meg a takarításról beszélek, ohh nem; csak erről a távoktatásnak nevezett izéről, ami nem lehetett volna mondjuk egységes, hogy ne iskolánként és tanáronként változzon a helyzet??
Mondom, miből dolgozunk:
Hatos darab facebook csoport!
Plusz, egy osztály szintű, ami már rég meg volt.
Redmenta
LearningApps
Google tanterem
Okos doboz
Okos könyv
YouTube csatornák..
szülői messenger csoport
Házi vissza küldés:
e-mailben
messengeren
(mondjuk én szívesen használtam volna a füstjeleket is….)
majd évvégén össze szedem..
Által gondolva, az egész szart arra jutottam, hogy nekem marha egy jó dolgom van, mert “csak” egyetlen gyerekkel kínlódok itthon, és még nem is kell dolgoznom!
De, mi azzal akinek mondjuk melózni kő, és otthon van két gyerek, különböző felületekkel, ahonnan jön az infó?
A szülői csopiban dobtam jó magasra a témát, ahol már a péniszes történet tárgyalódott.
Jahh, hogy ezt mondtam??? Ahhh…
Szóval, az úgy volt, hogy kaptunk házit a technika tannénitől amiben reszelt csokiból kellett “kőzetet” imitálni; reszel, összegyúr alufóliában, kibont, nylon zacsiba rak, kézzel gyúrogatva melegít, aztán megesz.
Nos, egy lelkes szülőnak sikerült mindent fotózni (ez is a feladat része volt!!), és elküldeni szaktannéninek, és boldogok voltak, hogy ők megcsinálták.
Igenám, de tannéni kiakadt, mint időt tévesztett kakukkosóra, mert az alufóliás “kőzet” formája Őtet egy péniszre emlékeztette, amiért is lelkes szülőt alapos fejmosásban részesítette; meggyanúsítva a nagyobb testvért is, hogy biztos kiba…s feléje.
No, Anyunak se kellett több ollan vissza emilt írt, amitől a tanerő kifeküdt, de csak olaj volt a tűzre.
Szóval, ennél a résznél csorogtam bele a pletyóba, amit nyilván kiegészítettem a saját történetemmel…
A fossal elöntött agyammal, feküdtem a számítógépre, és erős felindultságomban úgynevezett karantén dalt komponáltam, najó csak szöveget írtam egy meglévő dalra, az István, a király -István fiam címűre.
Zenei iskolázásban nem részesült hangommal, fel is énekeltem; hiszen találékonyságomnak köszönhetően megtaláltam a fent említett dal karaoke változatát, így dolgom egyszerű lett, mint a faék.
A kész művet, pedig bedobtam a közösbe…, meg néhány, tannéninek, akik vágták a csíziót.
A tanerők közül az egyik megkérdezte van-e szükségem xanaxra vagy egyből hívja a vinnyogós autót rám, a másik csak annyit írt vissza, hogy nem csalódott bennem.., sok kis mosolygó emoji…
A szülők, (akik, kérték, hogy dobjam át nekik a slágergyanús dalomat) egyöntetű véleménye, hogy menedzselni kellene az egyre vadabb ötleteimet, és megnyilvánulásaimat; volt aki egyenesen a digitális oktatás Tinódi Lantos hiteles hírmondójának bélyegezett.
Mint a legszebb torta tetejére a cseresznyécske, úgy kellett nekem a hátam közepibe azUram, akit csütörtök lévén megen boltba küldtem az idegenben; és aki az ízes szép magyar beszédünk minden egyes nyomdafestéket nem tűrő szavát használva vásárolt be nekem…
A 4. videós vissza hívásánál döntöttem el, hogy bár, sajnálom ezerrel, hogy az ülőgumója nyomja a lába idegeit (szerintem, az agyáét is!), hogy ha haza ér néma leszek , mint az a bizonyos Levente, akit oly régen megírtak vagyon…
Este, jutott eszibe, hogy még nem szóltam hozzá, pedig otthon van már egy ideje, és lehet itt esett le neki a papír ötvenes; hogy talán, a modorán van egy leheletnyi csiszolnivaló…
Három szál ropiba fojtottam bánatom, és az éppen futó Drága Örökösökbe. A végére nem emlékszem, meg arra sem, hogy mikor sunnyogott ki azUram a nappaliba aludni, de a rolót még lehúzta a szobámban mielőtt kiment.., és azt hiszem megsimogatta a fejem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: