Ének Tannéni.., a klimax, bemaxol..

Húsvét Hétfő.

Van, aki most kezdi a hömbölgést van, aki ( mint, én) éppen vasárnapi ebédet főz, mert jutni kell másnapra is, azUram miatt leginkább aki megy melóba..

Az ének Tannéni, az más.

Ő, nem főz, és nem is hömbölög, hacsak…., hacsak nem hömbölgés közben buzerálja a neki kiosztott kölköket messengeren…

A 11évesem, a 2. üzenetig titkolta a dolgot, hogy Tannéni “megtalálta”, és követelte az előző heti házi feladatot tőle; ő meg szegényem, azt hitte hibázott, oszt inkább megírta sunyiban, nehogy a fejét vegyem éktelen dühömben. Aztán, a 3.-nál elmondta mi van.

AzUram hallotta a dolgot, és meglepve vettem tudomásul, hogy elküldte a melegebb éghajlatra Tannénit…, illetve csak javasolta a gyereknek, hogy mit írjon…, khm… vissza válaszul..

Kedden, megint boltba menős napom volt. A pékségbe, semmi extra ki a francot érdekel, hogy hányszor, hány kiflit, bucit vagy hogyishívjákot viszek, meg a miegymást, amivel tele pakolom a kosarat. 1640.-

Eskü, nem akartam sok mindent. Szalámit, 2x 10dgk-t, darált kekszet 2 csomagot, chilit (porban, őrölget a rossebb), meg sárgabaracklekvárt, uborkát, kígyót, és paradicsomot; babérlevelet. Nem olyan vészes, nem?? Nem akartam, thai csirke fűszerport és friss tárkonyt sem szerettem volna 17cm-es cserépben; mégis, a fent felsoroltakból, csak szalámit sikerült vennem.

 Bár….., azt is jól átgondolva, mert a csemegepultos, alkeszfejű eladónak gumikesztyű ugyan volt a kezén, de a száján maszk nem, mert az a fülén fityegett és az álla alá volt húzva és erősen küzdött a köhögés tényével, ami nem biztos, hogy a vírus miatt lett volna, de akkor is…. Ezért, kénytelen kellett a másik Sparba is bemennem, pedig olyan jól kiokoskodtam, hogy

pékség

Spar

Nemzeti mutyibót

A sorbaállásnál, még tartották a vevők a két métert, aztán beült egy másik kasszás és elfogytak mögülem az okosok (ők, akik “vigyáztak” és távot tartottak!!), és jött egy ostoba, aki a pénztár közeledtével, hozzám is egyre közelebb jött. Már, fizettem, amikor a cipőmre lépett véletlen, amit “békeidőben” sem viseltem volna el szó nélkül, nemhogy járványban. Szerencséje, hogy nem a bordó Rieker csizmát vettem fel, mert akkor kő kövön nem maradt volna, így csak kedvesen, nőiesen kiejtettem a maszkkal fedett számon:

A nyakamba nem szeretne ülni?? -közben persze, rebegtettem a szempillámat, mert azt azért nem elfelejteni, hogy nő vagyok vagy mi??

A pénztáros Hölgy szemei rám meredtek a lepkés szájvédője felett, aztán gyorsan a pasira pillogott, hogy mit reagál; de szerencsére értette a balgája, hogy jobb nem vissza szájalni nekem. Nahh.

A kedvenc, és egyetlen körzeti orvosom, miután elmeséltem nekijje a párom esetét a pirosgatyás barinőmmel, aztat mondta, hogy jó lesz a tanácsolt Milgamma, amit azonnal fel is tesz a felhőbe, oszt ki tudom váltani. De, ha már beszéltünk elpanaszkodtam a gondomat.

Beszéltem neki a hidegről.., a melegről.., az állandó alvásomról, a fejfájásomról és csak érintve említettem meg neki az elviselhetetlen stílusomat, amivel a kis létszámú családomat idegelem ki rosszabb napjaimon.

Hát, ez bizony klimax….- mondta, ami hallatán össze roskadtam.

Szóval, egy ideig egy hisztis, kibírhatatlan banya leszek? Egy, öregasszony basszus! Eddig se volt túl jó a magamról alkotott képem, most aztán meg vége, muszáj össze törnöm az összes kurva tükröt!

Vajon, azUram elvisel-e egy ilyen nyanyust vagy lecserél jobb esetben két 25 évesre?

A felhőbe, még ment némi Magnerot és a odabaszós Relpax-om is, okádás elleni gyógyszerrel egyetemben. Ennyi.

AzUram, megbízott, hogy a Mutyibótba vegyek némi sodornivaló dohányt, amit a kint élő, de magyarba vásárolni szokó honfitársainknak ígért. Én, veszem, Ő viszi mert ugye arbeit az van.

Itt jött az ötlet, hogyan tudnám azUram futárként használni, meg aztán már unom, hogy nem hajlandó videón vásárolni.

A cigiseknek én veszem itt a színivalót, ők meg megveszik nekem azt amire a hitvesem már elküld a francba, hogy ő már biztos nem megy még egy bótba, hagyjam a francba vele.

Lebarteloztam, gyors a csajjal mindent és elégedetten dőltem hátra a kedvenc fotelomba.

A 11évesemet megkérdeztem filmezik-é velem. Filmezett…, de csak a feléig mert megunta, mondjuk nem csodálkozom…, uszkve 3 órás volt; de én hősiesen végig néztem, mert izgatott vége, na.

Kimegyek a teraszra.

 Kávéval.

Mezítláb.

Lecsekkolom, az innen látható dolgokat.

A házat, amit már a törpöm tudja mióta épül, itt srégen, de hol vannak munkásember nyekenyókák, hol meg nem..

Hallom, a szembe szomszédom, aki feketén szereli a felturbózott kipufogójú autókat.., meg a meghívott vízszerelőt, aki a csúnyabeszéd olimpián kiemelt helyezést ért el..

Marha jól néz ki a teraszom.., illetve a miénk, de igazából ez az én ízlésemet dicséri, mert ha azUramon múlna, bizti két szék se lenne rajta…

Meg kéne vennem azt a vérbükköt, amiért majdnem megkergetett azUram a faluban, de sikerült elmenekülnöm. De, asszonta a parasztplázás kertészember, hogy nem fogja tudni bepaszírozni az ajútómba, meg nem is occsó mulatság…

Valami praktika kéne megen, hogy miért is kell olyan nagyon az a fa..

Na, de mi??