Észrevettem, hogy amikor itthon van azUram, akkor nem megy az írás. Pedig, dübörögnek a gondolatok a fejemben, bunyó van nem kicsi a fejürgemben, mint az Alkonyattól pirkadatig-ban, a kocsma jelenetben; mégsem tudom monitorra vetni azokat..
Mintha feszélyezne valami.., de inkább valaki. A kiskorút, simán elhajtom magam mellől, hogy kussban legyen, és még örül is, békin hagyom, de azUram, az más, benne már az is zavar, ha egyáltalán a birtokon van. Nah.
Szívesen közölném veletek, hogy
Áááá, semmi nem történt a hétvégén.., egy unalom és döglés volt az egész.., de nálunk barátocskám nem így van ám.
Pénteken, amíg magyarba, mindenki otthun meresztette, addig azUram, meg gondolom sokan mások, kint dolgoztak a szomszídságban. Annyira, bele éltem magam a jóasszony szerepbe, hogy ezt a napot, a sütemény sütésnek szenteltem, tervben, hogy a kiskorút is beveszem a csapatba, mert akkor már ketten leszünk, és az már egy csapat, nem??
A muffinig bírta, mert aztán elment a kedve a pihentetéstől, az újra nyújtástól, és az újra pihentetéstől, a tekerésről, meg a tojással kenegetésről szavat se nem ejtve… Így történt, hogy olyan 11 körül magamra maradtam a diós tetejű kelt tésztás sütivel; meg az egyre erősödő nyüvítéssel:
Annyaaaa, éhes vagyok..
Délig bírtam, aztán össze dobtam egy kis tésztát szósszal, némi lepirított sonkával, sajttal megszórva a tetejét, meg az alját is. Innentől, majd 2 órán keresztül csend honolt, de csak addíg…, mert újra éhes lett. Eskü, mint egy csecsemő, bár azok emlékeimben élve még, azt hiszem 3-4óránként ettek.
Szombaton, elmondtuk neki.
A 11évesnek.
Azt.
Illetve, én szerettem volna elmondani, de aztán azUram megelégelte, hogy szerinte évátólmegádámtól próbáltam beadagolni a kigúvadt szemű gyereknek, hogy mi a pálya vele, meg azUrammal; így leszarva mindent így szólt:
Az anya, azt akarta mondani neked, hogy nem én vagyok az apukád….
Lefagytam, mint akkor reggel, amikor azUram másodszor törte össze az imádott autómat, köpni, de levegőt venni, se volt időm.
A kiskorú, abban a pillanatban bömbölni kezdett és térdre majd azUram nyakába vette magát, aki a másodperc tört része alatt ugrott eléje a kanapéról.
Te, mindíg az apukám leszel -zokogta, simogatva azUram fejét.
Én, kizárólag a kezeimet tördeltem a szemben elhelyezkedő fotelban, és nikkelbolhaként ugráltak elő az emlékek rohadt mélyről…
Apám, 36 éves volt én 11 éppen, mint a gyerekem most.., uhh.. amikor hátsó baloldali szívinfarktusban meghalt.
Csak, foszlányok vannak róla, kis képek, amik néha előjönnek, mint most. Láttam, újra azanyám, aki az 5. emeleti ajtóban sír, közben mentősök próbálják levinni hordágyon nem kis testű apámat.
Kicsi voltam még, agyilag szerintem sehol a mostani kölkökhöz képest.., de megragadt bennem a nyár, a strand, a fél literes korsó sör apám bazi nagy hasán, ültében amit pont oda tudott tenni, hogy soha nem borult le, a lógó cigaretta a szája sarkában.
Az iskolai kerítés, ahol lógtam, és bámultam azokat, akik bámulnak rám szomorúan, de leginkább sajnálkozva, hogy
Szegény kislány, meghalt az apja, az anyja meg egyedül maradt velük.. s, ilyenek..
A 8.-as ballagásom, az apa nélküli nevelkedésem, mert azanyámnak soha többé nem lett senki az életében…
A karácsonyok, az öregapámnál, aki szintén egyedül maradt, mert öreganyám mindössze két évvel élte túl apámat…
Az uncsitesók, akik valahogy mindíg sokkal okosabbak és ügyesebbek voltak nálam, de azanyám otthon ezt minden esetben kijavította, hogy el ne higgyem mert azok kis majmok.. Később, jöttem rá, hogy igaza van, mert valóban csak majmolva lettek, mert ki tudja miért ők magasabbra voltak tolva…
A kiskorúm, meg azUram, még mindíg egymás nyakában lógott, és a párom nonstop kántálta, hogy
Én mindíg az apukád maradok..
Aztán, kicsavarodtak egymás öleléséből, és a 11évesem elvonult fel, a szobájába, és estig nem szólt hozzánk. Nem voltak érzelmek az arcán, és hiába kérdeztem, jól van-e, rollerezett, macskázott és a szokottnál is többet mászott fára, meg beszélgetett a kutyákkal a házuk tetején.
Majd, este lett… , és mintha mi sem történt volna folyt az adok-kapok, a szokásos dackorszaki vissza szöveg, meg az esti anyáékágyában hömbölgés…
Napok óta sziszeg azUram. Azt hiszi, nem látom pedig de. Fáj a lába, cefetül azt mondja az ülőgumójából indul a fájdalom, aztán végig rohan ez egész lábszárán.
A piros, átlósan cipzáros retikülöm tele van vele, hogy ha másnak (nekem, gyereknek) baja van azt azonnal ki kell vizsgálni; de ha neki, akkor az ráér!
Az álló fogadásos, húsvéti reggelije után (állva evett, mert már ülni bírt!) felhívtam a barinőmet, aki egyébként kiváló masszőr és elregéltem azUram popsijának problémáját. A csaj hümmögött, majd keresztkérdésekkel bombázott …volna…, de nem hagytam, és azzal a levegővétellel azUram fülihő tapasztottam a kézibeszélő készüléket.
Fél 3kor ért ide hozzánk. Az utasítása egyszerű volt, és követhető.
Így, azUram hasra vette magát a nappali kanapéján, miközben a barinőm a piros halászgatyájában, minden szemrebbenés nélkül a lábai közé furakodott, s biztos kézzel markolt azUram jobb fapofájába.
Én, a kanapé szélén, magam alá húzott lábakkal próbáltam úrinő maradni, és nem teljes szájjal vinyorogni, az egész szürreális képen, ami elém tárult…
A smasszer előzőéletű barinőm, szinte extázisban forgatta a kezeit, az egészen elvörösödött Uram segg- és lábizmain, közben póker arccal magyarázta nekünk, mit diagnosztizált.
A sodrófát, némán kérte, gondolom, hogy azUram ne hallja mi készül ellen; és kézbe kerülve, azonnal jól meggyúrkálta a vádliját nekijje.
Fél óra múlva én következtem azUram lábai között, hogy érezzem az ülőgumójában, mit kéne tapintanom, majd kimasszíroznom…..
Úgy látszik, ez az emlékek hétvégéje, mert azonnal előjött az is, amikor ugyanez a barinőm, valamikor 6 évvel ezelőtt hordozható masszázsággyal a hóna alatt jött hozzánk, nyáron, alig göncben és az én alsógatyás Uramat masszírta által, amit az akkor óvodás korú gyerek végig nézett és hallgatott…
Arra, egyikünk sem számított, a gyerek elpofázza az oviban, hogy anya meg egy néni, a nappaliban volt az alsógatyás apjával, aki nagyon nyögött…..
Ezt, megelőzvén a barinőm ittléte alatt a kiskorú szigorúan a szobájában tartózkodhatott, csak utasításomra, és a záródó kapu után, jöhetett ki onnan..
Azt hiszem klimaxos vagyok…..
Hol a meleg ölelget, hol meg a hideg rázogat a kezeivel…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: