Amíg, az első napokon azt láttam a tévében és a csapból is kifolyni, hogy koronavírus, meg depresszió, s bezártság; addig csak mosolyogtam, hogy majd én.., meg mit nekem ez meg az…
Elterveztem mindent, egy hatalmas rózsaszín felhőn lebegtem, és happy vót minden. Legyintettem, én online oktatási nehézségre, depresszióra és minden egyébre… Mert, majd én… Aki, elvégzi nap mint nap az otthoni dolgát, aztán kényelmesen olvas, filmet néz, megcirógatja az okos gyermeke fejét, hogy milyen ügyes, meg minden és még egy reklám plakátra is rákerül; mintázván a legjobb és legboldogabb családot…
Aztán, jött ugye az egészen közelről a fuvallat, amikor a tiédet érinti meg, és így már nem is olyan vigyorognivaló a dolog….
Éppen tettem-vettem, amikor csengettek…, a fülemben… Maga, az Ördög volt.., sportosan, lazán… Hanyagul állt a nappaliban, és a boltívnek támaszkodva a körmeit piszkálta, pedig azok kifogástalanul tiszták voltak. Vörös szemeit rám villantotta, s mint egy vakuzás után, úgy tűnt el szemem elől az idill, amiről azt hittem.., majd én megcsinálom…
A szokásos, mindennapjainkat próbáltuk élni…
Apa mosdik..ja, nem, dolgozik
Anya főz…, az sem mert a napi iskolai tananyagot próbálja össze állítani a kölkének, aki ma tényleg próbál bele adni mindent..
Technika… Kresz-teszt, olvasd el, írd le.., és napi feladat, jófej tannnénitől:
“Hagyd, a szüleid naponta egy órát békén, amikor a saját szobádban verekedés, hangoskodás és tévé bömböltetés nélkül vagy…”
A fenti utasítást, sorkiemelővel illettem, és hatékonyan be fogom tartatni:)
Matematika.. Tizedes törtek, youtube videó és gyakorlás, a tegnapi online teszt után, ami 3as lett..
Nyelvtan… u,ú és o, ó végű szavak és a hozzá kapcsolódó nyalánkságok..
AzUram zavar meg mélyült tananyag böngészésemben, hogy írjak már a Petőfi rádiónak, mert a maszkokról beszélnek, és rohadtul nem néhány száz forintba kerülnek azok, hanem ezres a nagyságrend. SMS megír, hálóban az összes ágynemű lehúz, egy adag mosás indít…
Testnevelés.. Boginéni, a laza tanerő a mai napon, a küzdősportokat tárja az ötödikesek látókörébe, amihez “doksit” csatol, majd a egy keresztkérdéssel csukja a mai napi áldást, amit a szerdai naphoz kell vésni, és majd hétvégén elküldeni…
A gyereknek, a család számítógépén mappát csináltam, amiben tantárgyakra szedett újabb mappákat gyártottam.. Eskü, olyan vagyok mint egy agyoniskolázott titkárnő, aki, e-mailezik, rendszerez és mindent IS megcsinál…
Hon és népismeret… Magyarország szomszédjai, nagyobb tájegységei.., bodrogi szőttes meg a rosseb se tudja, hogy mi nem. Kapcsolódó irodalom, tankönyv, munkafüzet és egy kis videó is..
Hogy viduljunk egy kicsit, mert ma nem kellett konyharucival fenyítenem, ezért az ebéd utáni csendespihit eltelte után, vicces videót készítünk úszás edzést imitálva, a családi vasalódeszkán..
15.30.
Nem kellett volna felvennem a telefont. Tuti, itt van a baj, hogy minden szaros hívást felveszek.. Akkor, ez egy vidám, minden flottul menő blog bejegyzés lenne, de én… hülye, marha felvettem a telefont…
Szülőtárs keresett, érdeklődött, és itt még semmi extra.. De, aztán elő jött a ti megcsináltátok kérdés… Dübörgő léptekkel közelítettem meg a gépet, és kerestem ki, hogy valóban nem csináltuk meg azt a szentséges múlt heti házit, abból a bizonyos tantárgyból…. Mert, hol volt? Hát, a Krétán, a jegyzeteknél.. Miért, már azt is kell nézni? Nem csak a házi feladatokat???
A gyerekre néztem, ő meg rám:
Jajjj, anya ne kérlek ne..
Pedig, de . Kinyomtattam az elmaradt matyó hímzés kiszínezéséről IS szóló feladatot, ami újabb 40 percre az étkező asztalhoz vonzotta a lányom..
Az Ördög, maga ekkor jelent meg a nappaliban.., mondom a körmét piszkálva, hanyagul…
Tudta, Ő is, és én is nincs menekvésem.. Kabátban, és cipőben szóltam vissza a gyereknek, hogy minnyá jövök és kiviharoztam a bejárati ajtón, mögöttem az Ördöggel… Ami mocskot hallottam már, vagy olvastam valaha, azt mind kiejtettem a számon, azt se bántam, hogy a jobbszomszéd hall engem vagy sem…
Adtam enni az állatoknak, vissza mentem a műhelybe és az addigra könnyekkel megtelt szememmel törnivaló után kutattam. A Patás, a kezeit dörzsölgette és biztatott, hogy
“Csak nyugodtan.., minden amit érek zúzhatok..”
“Rohadj meg!” -kiabáltam rá , és ezzel két, már lecsorbult virágcserepet zúztam szét, apróra… egészen apró darabokra… Itt, ennél a pontnál hívott vissza szegény Ofőnk, akire ismét rá borítottam mindent, és közöltem vele bőgve, hogy inkább évet ismétel a gyerek, de nekem ebből elegem, van.
Nem tudom követni a házikat, ki mikor, mit rak fel
Hogy kinek, mit és mikor kell beadni, elküldeni, fotózni vagy dokumentálni
Hogy hol, milyen felületen teszi elérhetővé a tanerő, a tananyagot…kész, vagyok nem megy…
Ofőnk, azonnal pszichológussá változott, és a saját kis púpjai mellé, még az enyémeket is elhelyezte a hátán…
2x szer hívtam vissza, hogy elnézést kérjek.. Nem haragszik mondta, de nem hiszek neki.. Én, is haragudnék vagy legalábbis kiakadnék magamra, a helyében.
AzUram, a műhelyben, látva a pusztításom csak a fejét vakarta.. Rám nézett, a vörösödő fejemre .., biztos vagyok benne, hogy látta az Ördögöt a sarokban, a műanyag szánkón röhögni.., de csak ennyit mondott:
Én, a fűnyírót törtem volna össze… az tovább tartott volna…Drágám…
Majd, átölelte a vállamat és bekísért a lakásba. Enni adtam neki, meleget.
Mielőtt elaludtam volna a Sátánnal az oldalamon, az jutott eszembe, hogy a járvány után le se kéne bontani a mobilkórházakat.., mert 100 százalékig biztos vagyok abban, hogy vírus eltűnése után, zárt osztályokat kell létre hozni majd:
az otthon maradott, digitális oktatásban segédkező szülők,
a kereskedelemben dolgozók
és különböző, emberekkel foglalkozó szakmákban dolgozók számára….
Kihagytam volna valamit???
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: