Ma, újra együtt tornáztam Ms. Gebével .. Tettem ezt a magam jól megfontolt érdekében, meg azé, hogy nehogymá ez kockahasú leány, azt higgye én nem tudom megcsinálni amit ő.. A második körnél, megjegyezte, hogy “énmárkezdekbemelegedni”, és megcsillant a reflektor fényben a vállán az izzadságcsepp, ami rólam már a kezdésnél patakzott lefele.. Kitartóan, szökkeltem indiánul, fekvőtámaszba ugráltam, mikor a gyerekem, az utolsó szülöttem jött be éppen a nappaliba. A padlóra vette magát, magzatpózba és úgy hahotázott, rajtam, az anyján, aki éppen satnya testét próbálta karbantartani, ahhoz hogy máskor is csukódjon az a hálóajtó utána, lehetőleg kulcsra.
Hasizom gyakorlataim közben küldtem a számítógéphez, ahol már tornyosultak a kidolgozásra váró feladatok, nehéz levegővételek közt megjegyezve, hogy 3x veri ezt az anya vissza…
Vasárnap van. Legalábbis, azt a napot imitálom. AzUram melóba, járványban, tehát segítség híjján van meló. A leányom karanténban, a tanulás előtt, én meg kezdetnek beraktam egy adag mosást, össze tettem a kajamaradékot újra hasznosításra, a tegnap leszáradt rucikat, a hálóba öntöttem az ágyra, és kötényt kötöttem a derekamra.
Gyorsebéd lesz, eccerű. Beken, betesz, oda rak és kész. Közben, ugrálok mint a nikkel bolha a felső szinten lévő szárogatógép, és a lenti fürdőben elhelyezett mosógép közt, megtekintem a gázon és sütőben önállóan készülő ebédet, és megejtek néhány telefont.
09.41.
A gyerek közli velem, hogy ő ezt nem érti és különben is mi ez a sok hülye kérdés. Nyomatékul, a klaviatúrára vágja a keze ügyében lévő ceruzát, és hátra vetődik az apja gurulós székén, ami az én Ikeás fotelomnak csattan… Ennél a résznél családvédelmisek és egyéb jogvédők ne olvassanak tovább, mert félő, hogy ez az anyai “állásomba” kerül, meg börtönbe, életfogytosba…
A kezemben lévő sűtt csirkét, jobb híján a munkapultra röpítettem, és másodpercek töredéke alatt döntöttem el, hogy elsőként az össze csavart konyharuhával gyepálom el a leányomat, aztán ha nem változik a helyzet, jöhet a B terv; de az egyenlőre még nincs.
A hirtelen jött támadásomtól meglepett “diákom”, hangosan bőgni kezdett , de csak vérszemet kaptam tőle és hangerőszabályzás nélkül kiabáltam vele. Nálam jobban márcsak a kakukkosóra tudna kiakadni, de legalább felszabadítottam magamban minden felgyülemlett idegbajt, és a gyerek hüppögésével egyenesen arányosan higgadtam lefelé..
Elmagyaráztam neki, hogy nekem se könnyű higgye el, és az, hogy tegnap nem vittem magammal vásárolni az nem jelenti azt, hogy nem szeretem.. továbbá, az iskolai feladatokat nem nekem küldik a tanárok, hanem nekik, tanulóknak, hogy mondjuk példának okádék, ne kelljen újra járni a szaros 5.-et.
A fogalmazást is, egyedül kell megírnia max elmondom, hogy én miképp írnám meg, aztán abból merítkezhet ötlet gyanánt. De, hiába a tőlem telhető legszebb beszéd csak hisztizett, amit nem bírok elviselni, tehát jött a B terv….
Rendben, a jó szándék nem elég hát mennek a szankciók!- dobtam meg, a még tiszta fakanállal, amitől még jobban fetrengett, már a kanapén, s dúvadként rohantam fel az emeletre, vettem el az összes távirányítóját, mobilját és tablettjét.
Mintha, élve nyúztam volna kezdett el könyörögni, hogy figyel rám, és megcsinál mindent csak adjam vissza az elkobzott dolgait, mert azok idézem: “az életeértelme”
Ahaaa, hát ha én ezt előbb tudom, biztos nem testifenyítek konyharucival, hanem meglebegtetem neki a kütyü fosztást!
19 darab papír zsebkendővel, és 2 órával később már helyre állt nálunk a rend, és hatékony szervezettség honolt., szívverésem lassulni látszott, és a gyerek sem akart már másik, megértőbb családot. Kész volt a fogalmazás, a matek teszt online, a tornatannéni 6 oldalas feladataira is pontot tettünk, de jobban örültem volna, ha mondjuk nem a kézilabda szabályait kellett volna taglalni, hanem mondjuk a kiskorúm valós torna mozgásairól kellene szemléltető videót felvenni…
Fél egykor, ebéd közben hívott az egyik anyuka, hogy öngyilkosságon gondolkozik, mert nem bírja követni ezt az egész digitális rendszert, amivel egyetértettem én is de nagyon…
Amikor, már azt hinné az ember, hogy kész van a mai feladatokkal, amit lássuk be gyerek (ilyen korú!) egyedül tutkó nem csinál meg, akkor jön egy újabb tantárgy, hivatkozással másolással, válaszokkal és a
“majd jövök legközelebb és megmondom hova kell küldeni a végeredményt és mikor”…
Most, én borultam ki, mint a törött korsó, kútra járás közben, és lett elegem. Elvesztem a feladatokban, a hova küldésekben, és a mikorokban. Szegény Ofőnkre, öntöttem rá a saját, és a többi szunnyadó szülő gondját, hogy ha teheti beszéljen a tanerőkkel, hogy lécci, de
próbálják meg délelőtt feltenni a feladatokat
ha, lehet legyen aznapi a feladat, mert ha jövő hétre kell, elveszünk…
hogy legyen minden tannéninek valami elérhetősége, mert ez, hogy “majdmegmondomhova”, nna ez nem műkszik
Tudom, hogy nincs könnyű dolguk nekik sem, és valószínűleg könyvek, és netes posztok tömege lesz a tanév után, arról, hogy mennyi sok érthetetlen szülő van…, de mi igyekszünk tényleg…
A gyerek látva, hogy nálam is szakadhat a cérna, a vigasztalásomba kezdett és oda suttogta a fülembe, hogy jó anyuka vagyok, sokkal jobb , mint bármelyik osztálytársáé.. , mitne mondjak: megnyugtató…
Hogy, a dógozó Uramnak ne kelljen, ezért megetettem a kutyákat, meg a vernyogó macskákat, újra töltöttem a kajás dobozukat, megöntöztem a terasz növényeimet, amik a hidegben kissé kókadtan pillogtak rám, le sepertem a járdát, öntöttem vizet minden élőlénynek, aki az udvarunkat látogatják, majd alapos kézmosás után megterítettem az ebédhez neki.
Ekkor, hívott Ő, a családfő aki a kinti Lidl-ben bolyongott és kereste azt amiket felírtam neki, hogy hozzon meg, mivel én nem mehetek ugyi..
Menj, jobbra, és ott középtájon fent lesz..
Aztán, ha elmész egészen végig, nna ott a raktár melletti falon alul, lesz ez…
Nem, nem ott, hanem a zöldséges pult melletti regálon, egészen hátul… stb.., ha meg nem találod, lehet nincs kérdezz meg valakit.
Én?? Hát, nem is tudok németül!- lihegett a párom a mobilba, de megnyugtattam, hogy a pantomim-ot, minden ország és nemzet remekül értelmezi.
Amíg, haza ért szóltam a gyereknek, hogy másszon le a kert végében álló mocsári fenyőnkről, és hozza magával lefele a macskát is, amit dobozban cipelt fel, szerencsétlen állat akarat ellenére…
a Férjem, evés közben megkérdezte, hogy mi volt itthon.
Semmi..-válaszoltam.
De, láttam a szemében, hogy tudja nagyon jól, hogy hazudok… szemrebbenés nélkül. Nem firtatta tovább, viszont este miközben messengeren , matektatnnénivel elemeztük a lányom mai tesztjét; megsimogatta a kezem, és azt mondta:
Szerintem, neked sokkal nehezebb itthon, mint nekem a melóba Életem….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: