Bár, ismerős volt az érzés, ahogyan ott ültem…mégis, olyan idegen. A cuccaim, ugyanúgy várták, hogy használjam őket, ám a por semmit sem kímélt. Végig simítottam hát, amit csak kezem elért és soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fog hiányozni, az, hogy dolgozom…
Amíg, vannak olyanok akik azon aggódnak, hogy a kényszerotthonlétbe meghíznak, addig én büszkén vettem tudomásul, hogy az ötgombos, extra kényelmes farmerom simán csusszant rám, s igaz nem divatolni megyek, de jól esett végre, nem macinaciban lenni. Gumi kesztyű, maszk , kosár a csomagtartóban, lista mert célirányosan megyek majd, és egy elfojtott sóhaj.. Sopron felé haladva, újra elő jöttek a vezetési emlékeim, Hegykőnél már rutinosan tartottam a kormányt, nyugodtan át gondolhattam mindent.
A körzeti dokinőnktől tudtam meg azt, amit a Férjem a kórházban, délben még mindig nem, hogy mindkét teszt eredménye NEGATÍV lett, így valószínűleg jöhet haza, de kérdés, hogy mikor és kérdés hogyan..
Az osztrák szakszervezetist is meginterjúvoltam, úgy fél tíz tájékán, megtudva a kialakult helyzetben mit várható így vagy úgy, majd e tudást át adtam azUram kollégáinak is, aki még mindíg dolgoznak, és ez a sors vár a karanténból frissen szabadultamra is.. A szakszervezetis búcsúzáskor megdicsérte az okos kérdéseimet amit feléje intéztem, és talpraesett menyecskének nevezett..
A gyereket kioktattam, hogy amíg nem leszek otthon, senkinek nem nyithat kaput, de ajtót sőt ablakot se és kizárólag az általam letöltött, kinyomtatott és beállított tananyaggal foglalkozhat, nah meg felveheti nekem a telefont, ha hívnám.
Azt hittem, én balga, hogy majd a nagy városban, a nagy Spar-ban mindent kapok, ami mondjunk nekünk hármunknak egy hétre kell, de nagyot koppantam. Igaz, a mélygarázsban oda álltam ahova akartam és akár béna, női vezetőt is játszhattam volna, aki békeidőben minimum megbotránkoztatja az okos férfi sofőröket a parkolásával; és bevásárlókocsi is akadt töméntelen mennyiségben.
Kesztyű fel, maszk száj elé és a gurulós kocsival a mozgólépcsőre álltam. Mögöttem, egy nő és egy férfi, ahol az utóbbi harsányan osztotta az észt a sok hülyéről, aki túl spilázza a dolgot, és csinájja a fejét a maszkban meg a gumikesztyűben.. Nem tudtam, nem meghallani így hátra fordultam, ösztönös mozdulattal. A pasas rám nézett:
Rád is értettem! Mit néző?
Majmot, baszd meg!- csusszant ki a számon, szintén ösztönösen meglepődve a saját reakciómon, de jól esett.
A boltban, ami nagy területen helyezkedik el alig volt vevő, de most láttam eladókat, amit normál esetben alig. A zöldség osztályon fonnyadt áru.., majd elríttam magam, hogy nem tudok szinte semmit se venni. A jégsalátám 799ft, a krumpli kilója 499.-, és a petrezselyemnek csúfolt paszternák is majd 2000 forintra rúgott. A tejosztályon a nagy üresség, élesztőt nem találtam, ahogy árban megfelelő joghurtot sem a gyereknek.. A pékségen, ötöde választék, kosz mindenhol..
A vevőkön se maszk, se kesztyű egyetlen idős bácsit láttam ebben a kombóban, de aztán mikor Erzsike, aki után kiabált a bolt közepén nem került elő; levette a maszkot és hosszas köhögés után, immár szájfedés nélkül szólítgatta a nőt, akit keresett…
A szalámi osztályon, a dolgozókon ( a többin, az se vagy kevésen!!) csak gumi kesztyű volt és lehet az elenyésző vevőszám miatt, de abszolút nem zavartatták magukat. A pult mögött egy halkszavú idősebb hölgy kérdezte mit szeretnék, ekkor a mellette álló teltkarcsú kolleganője olyan hangerővel üvöltött ki a kint rakodónak, hogy majd bepössentettem ijedségemben. Zavartalanul, hangerőszabályzás nélkül ecsetelte a sok hülye vevőt, akik nem maradnak otthon a picsájukon (igen, a picsájukon) és ilyenkor is boltba járnak, hogy a fene a jó dolgukat, amíg ők meg itt rohadnak, kitéve a járványnak…
Talán, azanyám hasában se voltam olyan kicsi, mint amilyenre össze húztam magam a pult előtt, a halkszavúval össze nézve, akinek akkor és ott oda adtam minden elismerésem, hogy hallja egyáltalán ebben a szófosásban mit kérek, én a vevő, aki pofátlanul vásárolni mentem..
A lisztek, ürességtől kongó polcainál ráztam meg magam, de csak fejben küldtem el a hűvösebb éghajlatra a még mindig kiabáló munkaerőt, hogy esetleg tehetne a lepénylesőjére maszkot, akkor lehet elkerülné a vírus, és lehet bele kéne másznia emberek fejébe, hogy LEHET van olyan aki egy hete volt utoljára egyáltalán az utcán is, nem még boltba, meg aztán enni muszáj, nem? Talán, neki is… Mondanom se kell, hogy rekordsebességgel értem haza, és nyugtáztam, hogy nem biztos, hogy a nagyvárosban jobb vásárolni..
Házi ellenőrzés,elrakodás és a gyerek által hagyott 9 dkg rizs belapátolása után, jött az Uram telefonja, hogy mehetek érte Győrbe. Gatya vissza, a pont ebben a pillanatban jött lecke kinyomtatása, elmagyarázása, további utasítások kiadása után, újra úton.
Győrben, a közel egy órás kórház bejárat előtti várakozás alatt volt időm végig nézni, hogy az emberek elenyésző részén van gumikesztyű, maszk, mindkettő pedig igencsak ritkán.. onnan a kocsiból úgy láttam, hogy fosnak mindenre, mintha nem is lenne iskola bezárás vagy fertőzöttek tömege.. Természetesen, közéjük tartozik azanyám is, akit szerintem holnap fogok kiosztani, ha még egyszer meghallom tőle, hogy elment hazulról. Mert, ma sem úsztam meg a telefont, és azt sem hogy elmondja SEHOL NEM VOLT, csak fodrásznál, aki még az ablakot becsukta, hogy ne lássák ott van.., ja és képzeljem el olcsóbban és újabb technikával készült a frizkója. Ja, meg CSAK pékségben volt, és a hentesnél, ahol a felsoroltak alapján annyi húst vett, hogy ezt mi szerintem 3hétig ennénk.. Komolyan mondom, nem tudom mit csináljak vele.. Mert, ha mondom, hogy maradjon otthon, akkor azonnal kiharapja a torkom, hogy csakis a legszükségesebbeket veszi, és csakis ezért megy el otthonról, különben meg nem kell Őt gyámság alá vennem, mert tud ő magára vigyázni; eszébe se jut, hogy esetleg aggódom….
AzUram, szelfit csinát magáról a kocsiba szállás előtt, és a csomag berakás után, amit azonnal feltett a netre, hogy az érte aggódók lássák “szabadlábon” van.. Sivatagot beszéltem a számból, az úton haza felé, hogy mindenről tájékoztassam, amiről eddig talán nem tudott volna. A főnöke boldogan vette tudomásul, hogy lett még egy hadba állítható embere , nem várt sokat azzal, hogy igazolást küldjön neki amit majd a határon mutogathat, hogy át engedjék.
Ma, este együtt néztük a kedvenc sorozatainkat és egy órácskára magunkra zártuk a hálóajtót is……
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: