9.23. volt mire végeztem a blogírással, de nem azért tartott sokáig, reggel fél 8-tól, mert törögettem a fejem, hogy mit írjak; hanem mert 6-an hívtak, és 4 emberkével cseteltem, az ügyben, hogy mi van velünk..
A lépcső, ütemes recsegéséből tudtam meg, hogy jön lefelé a lányom laposban, szemlesütve, meg se kérdezte mit egyen s csináljon, tudta nagyon jól a feladatokat, a gyilkolós tekintetemből…
A tegnapi leszáradt rongyok lehajtogatása közben vettem észre, hogy azanyám este még hívott ezért vettem a bátorságot és vissza csörögtem…, khm.. úgy 24x, de egyszer sem vette fel egyik telefonján se, de a galambot még nem indítottam útnak, majd később. Az alsógatyák közt landolt a kézitávbeszélő készülék, s ott is maradt egy ideig.
Rá jöttem, hogy azUram, azért szereti lehajtogatni előlem a göncöket, mert így elsumákolhatja az alig kilyukadt zokniját, ami még jóleszdolgozni, nem mintha nem jutna erre, így került kidobásra 3pár dogozószokni, egy alsógatya , a gyerek 4 helyen szellőző nadrágja és a kedvenc bugyogóm.. Béke poraikra.. De, legalább most nem tudom, hogy nem a hajtogatási technikámmal van a gond..
Hatékonyságomnak köszönhetően, ma sem kellett főzni (harmadszorra is isteni a milánói!), sőt, takarítani meg mosni se; ezért döglős, ráérős napot terveztem. Letöltöttem, az X- a rendszerből törölve című filmet a netről, és kiadva a leánynak, hogy kizárólag háború és sáskajárás esetén zavarjon meg, bekuckóztam a hálóba, a marha okos tévém elé. Az első 3 (!!!!) másodperc után, újra játszotta magát ez a kis szemét, így kitéptem a tévéből az usb kulcsot és hangos szitkokkal megszórva az utam a nappaliig, újra töltöttem az egész nyavalyás filmet… Elhelyezkedés, elmélyedés.. egészen 1 óra 7 percig, amikor az az istenverte hang csúszott el, és előbb beszéltek, aztán mozgott a szájuk.. Az internetről történő online filmnézéshez ki kellett vackolnom magam a jó meleg franciaágyból, a nappali kanapéra, de itt is csak a 3. verzióban tudtam élvezhetően végig lesni az utolsó 57 percet, ami még hátra volt. Tudtam, nagyon jól, már 1 óra 31-nél, hogy ki a hunyó valójában, de esett már olyan, hogy magabiztosan abba hagytam a történetet, aztán meg koppantam, utólag…
Szerencsére, csak akkor hallottam meg azanyám hívását, amikor már felkeltem a tv elől, mert bizti kiakadtam volna.
Azonnal, megnyugtatott, hogy minnyá megy haza, csak át kellett még menni a franciskába, két tulajdonoshoz bedobni valami papírt, meg a pékségbe… Esküszöm, normál időszakban nem ment ennyit Anyám ide meg oda, mint most, de persze megmagyarázni nem lehetett neki, se szépen…, csúnyán meg, meg se próbáltam. A mai problémája, hogy alig talált fodrászt, aki megmosná a haját, meg kicsit levágná.., azt már csak gondolatban tettem hozzá, hogy a kórházban,- már ha lesz hely-; tuti biztos nem lesz rá szüksége… Végtelenített csacsogását hallgatva, eldöntöttem, hogy én a természetes szépségeket fogom gyarapítani és amíg a Böbi(a fodrászom) nem vesz a kezei közé, addig egye ragya a hajamat, a heti megmosáson kívül.
Az ebéd utáni kávé készítésnél eszméltem rá, hogy mennyire hiányzik a Férjem… Persze, maga az ember is, a keze, a szája, a horkolása.. jajaja, de most:
nincs aki csinálna nekem kávét.. reggel, délben..
rendezze a kutyákat, macskákat..
csúnyán nézzen a gyerekre..
ossza az észt, hogy használjam a sót főzésnél, ne csak megmutassam a kajának
hogy bömböltesse az aktuális meccset, bár most csak ismétlés van
és ki vízkövezze azt a k..va kávégépet, hogy ne villogtassa a sárga gombját a szemembe..
A rokonság, azUram kórházához közelebb élő tagjai ma meglepik szegény éhezőt.. A hozzám ért infókból tudom, hogy némi ellátmányhoz juttatják, a sovánka kórházi koszt mellé, kiegészítésként. Így, lesz rántott húsa, pizzája, fél kg szalámija, 1 kg kenyere, vaja és még süteméntet is sütnek nekijje, a mégvalami kérdésükre pedig kávét kértem neki, így azt is rendeznek számára. Az összes ismeretségüket bevető akciójukkal, sikerült felhajtani egy szolgálatkész beteghordót, egy ápolónőt és kitudjamégkit, hogy be kerüljön hozzá a nem kicsi csomag, mert látogatás az nincs, csak küszöbretevés.
Az esti etetésnél, kilátásba helyeztem a macskáknak, hogy megnyúvasztom őket, mert ebben az ínséges, járványos időben volt pofájuk otthagyni a reggeli kajájukat. S, miközben, a kutyák felfalták az aznapi adagjukat, elmagyaráztam a balga, kényelmes dögjeinek, hogy nem tudom mikor fogok tudni kimenni Ausztriába, újjabb occsó ellátmányért a számukra, és ha ilyen pazarló életmódot folytatnak továbbra is, kénytelen leszek napi 1x-i táplálásra redukálni a dolgot; figyelmen kívül hagyva a nyávergásukat.
A reteszt csuktam vissza éppen, mikor a szemem találkozott a jobbszomszédéval, aki nem is értem miért nézett úgy rám, mint egy félőrültre.. Félúton, a garázs előtt jutott eszembe, hogy biztosan kihallgatta a szónoklatomat a macskákhoz, de nem érdekelt sokat, ebben a bezárt világban lehet még én egy alapesetnek számítok; nem minősülök zubbonyosnak.., talán..
A döglős nap jegyében, este is filmnézést iktattam be, a BUÉK címűt, amiről már hallottam de sose láttam. Zökkenőmentes nézését, pedig egy újabb gyerek film letöltésével tettem lehetővé; sőt gondolva a többi bezárt napra, még címeket is jegyzeteltem okos noteszomra.
Magamhoz képest egész jól bírtam az éjszakázást, mert negyed 11-kor még fent voltam, és töprengtem a filmen, hogy én az őszinteség világbajnoka fedettpályán, vajon kitenném-e a mobilom egy asztaltársaságban, hogy minden üzenetem, és hívásom nyilvános legyen… De, aztán úgy döntöttem, hogy…. IGEN.., biztos vagyok benne, hogy jó móka lenne…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: