Este, “lapzártakor” jött a hír, hogy torna csopiban, az egyik lelkes anyuka kitette a fotót, bizonyítván, hogy gyerek mozog.., csak éppen egy osztálytárs társaságában.. A nagy pofám és én, össze beszélés nélkül tettük szóvá, hogy… jaa, ja tök jó idő van, meg kell a friss levegő.., de járvány van ugyi.., meg aztán talán azé nincs iskola.. Nem kellett, sok víznek lefolyni a Dunán, hogy anyu vissza írjon, hogy : köszi, az “értékes” hozzászólást, de ő aztán felelős szülő, tudja mit lehet… Még, jó, hogy megkapta a megfelelő cinikus válaszomat, amire ezidáig nem jött rekació…nnnna
A most már menetrendszerű nyomtatással, aláhúzkodással és különböző videók, hivatkozások beállításával telt a reggel, amíg a gyerekem, -az, az egy aki itthon lakik még- végre magához tért, és elintézte a reggeli-fogmosás-fésülködés csomagot. Büszkén, adtam át neki a helyem a számítógép előtt, és megnyugtattam, hogy itt leszek egészen közel, ha valami esetleg nem lenne világos.
Az Uram, határozottan kiadta, hogy ha el eszi a vírus hazulról őtet, mindent fertőtlenítsek utána, de erre csak ma kerülhetett sor, mert egy másik vírus engem is a földbe gyömöszölt…
Fertőtlenítős melegvízzel lemostam az összes ajtót, polcot, fiókot különös tekintettel a kapcsolókra és a kilincsekre. Szokásos módon felporszívóztam, és még fel is mostam, ami békeidőkben nem annyira gyakori, de mondjuk nem is járunk a lakásban cipővel, mint azt a filmekben látom.. Időm, mint a tenger ezért kinyitottam néhány olyan szekrényt is, amit csak ritkán ezért a felső szintről két hatalmas szatyorral jöttem le, amiben szemét, és marhára semmiresekellő dolgok voltak. Átkoztam is magam, hogy miért ma kellett ezt csináznom, amikor most reggel vitték el a kukát, de egye kutya, majd jövő héten ez is el kerül innen.
A lányom, a tanulást pikkpakk megoldotta és kínosan pontosan betartotta a mostéppenszünetlenneasuliban időket, amikor is az udvaron macskát vagy kutyát idomított pihenésképpen…
Segítős anyuka is hívott, hogy ippen bótba van, kell-e valami de papírzsepin kívül, ami pont a kezem ügyiben volt, hogy megtörülgessem a szemem a meghatódottságtól; nem kellett semmi..
Ebéd, után gondoltam pihenek egyet, és ismét az első teraszra hömbölögtem (igen, hátsó teraszunk is van vazze, ekkora marha burzsujok vagyunk..). A régiséggel fűtő szomszédnak elfogytak a tűzre valói, ezért majd egy egész órát sikerült süttetni az orcám a napon, közben dumcsizva a “fogvatartott” Urammal, hallgatva a magányban eltöltött idejének apró sztoriit. Az egyik ilyen, hogy:
Egy kopogásra, ki kell nyitnia az ablakot , hogy most szellőztetés van és kis idő elteltével a következő kopogásra be kell csuknia azt, jelezvén, hogy kaja jön. Ekkor, az a csukott ablaknál kell maradnia, hogy az alig nyíló ajtón benyúljon egy gumikesztyűs kéz, és a belső kilincsre akassza a kaját… A hitvesem, kioktatásomra, szorgalmasan dokumentálja a napi étkezéseit, amin jókat röhögök magamba, Ő meg szegényem nyüvít, hogy ettől aztán még szinten se tudja tartani magát, nem hogy hízzon.. Próbálom vele megértetni, hogy minden rosszban keresse meg a jót, és lássa be, hogy mire haza tér addigra zokszó nélkül fogja belapátolni még azt a kaját is amit folyamatosan fikáz, hogy sótlanul teszem elé.. Még néhány nap és sírva fog könyörögni, az itthoni kosztért; amit majd természeten többször is felemlegetek nekijje..
Ezzel, a végszóval hajtottam álomra a fejem, hiszen a gyereknek sikerült a mindenhatónetről egy szuppi filmet letőttenyi, és nyugtom lehetett…..volna.. De, azAnyámnak megint halaszthatatlan mondanivalója akadt, pontosan 26 percben, ami idő éppen elég volt arra, hogy egy kicsit senem pihenjek, és el is menjen tőle a kedvem…
A várakozást nem tűrő ügy, hogy kénytelen volt bemenni a belvárosba, mert lássuk be, hogy nem élet az élet még egy mobil nélkül, de mivel ő körültekintő ezért, már telefonon “kinézte” magának az újat, valami hüvej 30 litét , ami a Huawei újabb generációjának egyik tagja. A Vodafonnál meg is vette, persze részletre, mert így sokkal kedvezőbb és a zsákmánnyal, elvágtatott a közeli szervizbe, tudod ott az ismerős ékszerész mellett (tudja, a göthös ló), de amíg másolták az adatokat, az egyikről a másikra; vett magának pogit, de ott is mennyien voltak… 2x (!!!!!!), egyszer 31 percet és egyszer 45 percet állt sorba az OTP-nél, mert pont a szar mobiljára mentek a netes utaláshoz az sms-k, meg a tudjarossebbnevű tulajdonostársnak a tökömtudja mijét fizette be, mert hát ő öreg már…. Megígértette velem, hogy távsegítek majd az mobilt kezelni tanulni, majd az utolsó előtti 4 percben hosszan ecsetelte, hogy mennyi hülye ember van akik ott sétálnak, meg ügyet intéznek a városban, idősek; akinek elméletileg otthon kéne lenni lencsét válogatni.. (Ő, 69éves…)
Az utolsó 1 percben kérdezte meg, hogy egyébként hogy vagyunk…, de csak a levegővételig jutottam a válaszhoz, mert épp egy lakó hívta “fontos” ügyben, ezért a jól ismert majdhívlakkal búcsúzott és letette a telefont…
A lányom megunta az összes állat kiképzését, és úgy döntött a Demóna legújabb részét muss látnom, de se ő , se én nem néztük, hiába pergett a film mert nonstop a kezünkbe lévő kütyüt nyomogattuk. Messengeren, majd telefon értekeztem az exofőnkkel (imádom!!!), majd az egyik szülőtársam mesélte el, hogyan nem vett citromot az Auchan-ban, miután türelmesen kivárta, szigorúan 2 méterre, hogy a szájmaszkos bácsi előbb agyontapogassa, majd a maszkot félrehúzva totálisan össze köhögje a pultba lévő összes zöldségárukészletet….
Itt jött el az ideje annak, hogy mozogjak ezért a teljes telek hosszot, oda-vissza 6x sétáltam le, a kutyáim értetlen pillantásai, és a gyerek harsány röhögése közepette.
17.12.
Itt derült ki, hogy az imádott lányom egészen közel került ahhoz, hogy jól megpiccsantsam, mivel ma este hatig kell elküldeni a torna házi megfejtését, amit Ő cseszett megcsinálni..
Összeomlani látszott, minden amit azt hittem, hogy olyan ügyin megoldottam, és ezzel a gondolattal a fejemben akkorát csaptam a számítógépes asztalra, hogy még én is megijedtem, hogy széttörik. Egy állattá váltam, és üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért, közben hang sebességgel egyezően csuktam az ablakokat, nehogy a falu rám is mentőt hívjon. A kölköm rítt, de leszartam magasról és az összes kiadott feladat átnézését követeltem.
Redmenta, Learning Apps, Google tanterem, Kréta..
.Meg van?? És, az ének házi? Meghallgattad, az uniós himnuszt, kik a legjobb magyar teniszezők, mi az, hogy nem tudsz kézilabdázót írni?? és, az időbeosztás plakáttá alakítása miért nincs meg?? hol van a matek app, kitöltötted a nyelvtan programot… Kihullik a szemöldököm…, ha nem az imént szedtem volna ki tükör előtt, olvasószemüveggel.. Az utódom szemei könnyben úsztak, de most egy vadmalac voltam, hideg és kegyetlen…
A Drága Örökösökre végeztünk.. Ő, felsompolygott a szobájába, én meg a hálóba egyedül, a hideg lamináltra ültem és a nem meleg falnak dőlve itattam az egereket.., jahh azok nincsenek, akkor akik ott vótak, tudja szar…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: