Kettedik…

Nem mondom, hogy jobban ébredtem, mint tegnap, szerintem semmivel sem, de jól tettem, hogy kikecmeregtem az ágyból; mert néhány perc múlva már hívott is azUram munkatársa.  Hajnali, 6.34.kor érdeklődött a családfőről, mi van vele, mert kinti főnők futkos, mint pók a falon, hogy esetleg megközelítette a vírus.. Megtudtam, hogy szokásától eltérően, most mindenkit felhívott és a hogylétéről érdeklődött, de többen megnyugtatták, hogy semmi bajuk, mert pálinkával fertőtlenítenek…

8.10.kor már a számítógép előtt ültem és még a gyerek 9 órási megjelenése előtt végezni akartam, azzal ami ide kötne; amikor elszakadt a cérna.. A tegnapi segítő anyuka hívott, hogy bandukoljak ki a kerítéshez, mert beakasztotta a cuccot, amit kértem, az anyagiakat meg hagyjuk a járvány utánra, mert ettől még tudnak talán zsömikét venni… Bőgtem, mint a záporeső, mert itt ezen a ponton jutottam el arra, hogy milyen igaz a mondás, miszerint bajban ismerszik meg a barát… ugye.

A szomszédos anyuka, aki a házunk előtt álló mentő hírét adta le fűnek-fának, nem hívott, de meg is van a véleményem róla; nem mintha kéne a segítsége…

A digitális tanuláshoz letőtöttem az összes feladatot, meg miegymást, és amíg még a billentyűzetet ütögettem, a gyerek az étkezőben kialakított ideiglenes “padban” tanult, nem kihagyva, hogy 54x keljen fel beengedni az idióta macskákat.

Leltárt csináltam a hűtőben, és némi vita után megtaláltuk a gyerekekkel a közös ebéd lehetőségét, milánói lesz…, 3 napra. Ahogy, nézem kihúzzuk egy ideig azzal ami itthon van, főleg így, hogy a létszámunk leredukálódott kettő főre. Bár, az Uram egyre jobban hiányzik most nem bántam, hogy nem kell naponta kitalálni mit eszünk, és főleg nem kell levest főznöm.

Két orrfújás, a tésztavíz felrakása és a hagyma pucolás közt hívott a nagy gyerek, hogy helyezzük el az udvarunkon, a váltóhibás autóját..khm.., néhány hónapra. A fakanál kiesett a kezemből és végig bucskázott az egész konyhán; azon nyomban turbóra kapcsolt az agyam, mit lehetne tenni eme dolog elkerülésére. Míg a fedőt a serpenyőre raktam, fél kézzel és 3 ujjal írtam üzit a matek tannnéninek, hogy a gyerek vinnyog, hogy nem érti a feladatot. Az őrlángra állítás közben hívtam fel az autószerelő ismerőst és minden pozitív tulajdonsága elsorolása után, kértem meg a “szívességre”, hogy segítsen…

Kaja kész, autó elhelyezve, azanyám hív, a macskák össze vesztek, a gyerek kiakaszt.., a takony még mindíg elborítja az agyamat…

Messenger hívásra ébredek, de nem engem keresnek, hanem a matek tannéni hívja a kölköm, és végtelen türelemmel mondja, magyarázza el neki, hogy szívószállal, hogy a rossebbe lehet szöget kimérni… Uszkve, fél óra után a megátalkodott lányom indián ugrálásban közli, hogy most már érti és kimegy az udvarra, de jó lenne, ha megemelném én is magam, mert a torna tannéni videós bizonyítékot kért arról, hogy ő mozog itthon. Bár, még alunnék, de nem lehet mert a mobilommal kő azt a videjó felvételt megcsinázni, hogy csatolni tudjam az emilben.

Rá kellett jönnöm, hogy nem egy dögrováson lévő , jelenesetben egyedülálló anyának való ez a digitális oktatás, de a tanerők lelkesek, és rendkívül jól csinálják a dolgukat, azt meg kell hagyni.

Miután, megtettem a tőlem telhetőt kiültem a napsütésben úszó teraszra, lenövéstől szenvedő hajamon megcsillant a 22 fokot adó nap, és én élveztem… volna, de ekkor vettem észre, hogy néhány házzal arrébb lévő szomszédom kéményéből könnycsalógató füst gomolyog.. Biztos, vizes papírt, bicikli belsőt, otthonkát és/vagy mamuszkát égetett a marhája, mert normális tüzelő ezek közt tuti nem volt. Ablak becsukás- ennyit a szellőztetésről délután 3kor, mondom 22 fokban.

Azanyám, még 4x hívott,  számára hatalmas, katasztrofális problémákkal, melyek közül az egyik az volt, hogy a 3(!) telefonja közül az egyik elromlott, és ez lássuk be valóban baj.. Nehezen, de megértettem vele, hogy ettől még bármely fórumon el lehet Őt érni, nem kell kétségbe esni. Van, még egy mobilja, egy vonalas telefonja, jópár szomszédja, és mivel állandóan nyitva van az ablaka bukóra, még a postagalamb is nehézség nélkül bejut hozzá, ha a többi lehetőség kimerülne…

A fodrászom, messenger csopit csinált és felajánlotta, hogy az otthon lévő, hajfestéstől megfosztott hölgyeknek a hajszínüknek megfelelő festéket kever és azt megfelelő biztonsági intézkedések mellett oda adja; így otthon segíthetünk magunkon.. Itt jutott eszembe, hogy nekem nem csak a hajfestés hiányzik, hanem a csacsogás is; most ezzel kell “főzni”, nincs mese.

Már, megint este lett.. A leánygyerek megtisztítva, 3 tojásból és 7cm kolbászból evett vacsorát, egy ideig talán kitart, de vészhelyzetre tettem el némi rágcsát, nehogy éhen haljon szegény… Az állatok elrendezve, még a kutyákat kell előre hozni a kenelbe, gondoltam majd sorsot húzunk a gyerekkel, de erősen kiröhögött és vizes hajára mutogatott, hogy ő aztán nem.. Uhhh..

Azt hiszem felhívom az Uramat…, elmondom neki, hogy mennyire erős vagyok, és persze itthon minden rendben, hozzá téve, hogy sokkal jobbal vagyok egészségileg nyugodjon meg, kézben tartom a dolgokat..

Aztán, fertőtlenítek egy pálinkával, közben dúdolom, hogy ” pálinka szerelmem..”, és sokszor, nagyon sokszor arra gondolok, hogy hazudni,bizony nem szabad……