A reggel ugyanúgy kezdődött, ahogyan máskor. Felkeltem, nyújtózkodtam és… beleért a bilibe a kezem.. egészen mélyre…
Azuram, már tegnap se nagyon akart kimenni a járványtól totálisan beszart Ausztriába, de ő a munka hőse, és hiába köhög már vagy két hete, megy; mert menni kő…
Én, alig élek..taknyom nyálam egybe folyik, nem érzem a csoki illatú kézkrémet a kezemre kenve, és nem hoz lázba a reggeli gondolata sem..
A gyerek alszik, digitális oktatásban, új időrendi beosztás van. 8kor kel, aztán 9kor találkozunk a nappaliban, ahol az asztali számítógép van, és ott tanulhat, mondjuk délig.
Felöltöttem magamra, a legszebb joggingomat, és gumikesztyű-szájmaszk kombóban ugrottam el a helyi hujjogós autóhoz, ami pont az önkormányzat előtt parkolt, hogy húst vegyek; termelőtől.
A kb, 20 fős tömegben talán én voltam az egyetlen 50 év alatti, és ami biztos, hogy az egyetlen aki majdnem teljes vegyvédelmi felszerelésben állt, és várt jó messze a többiektől.. Az ÖTYE klub fő hangadója, jól hallhatóan meg is kérdezte, hogy
Csak nem beteg, lelkem?? és, én vígan válaszoltam, hogy de az biza, mire a főötye 3 lépést tett hátra fele… Még jó, hogy a maszk az egész pofámat takarta, így korlátlanul tudtam vigyorogni, mint tök a teraszon, faragás után. Miután, mindenki jól kicsodálkozta magát, a templom bezárása lett a téma, és a rossebbsehordilyenizétapofámon meg, hogy csak riogatják az embereket, mert itt tuti nincs vírus.
Voltam már életemben ennél kényelmetlenebb helyzetekben is, vissza gondolva a múltra amikor pl, fél kómában láttam, hogy két megtermett legény matat az égbe rakott, kitárt lábaim között műtét előtt, amikor a szarul feltett spirálomat távolították el; de, ez megközelítette ezt az élményt esküszöm.. A sok idős, aki mintha nem nézne tv-t, nem hallgatna rádiót vagy ne adj isten, nem menne a falu pletyka, hogy otthon kéne maradni; szarva a világra kilószámra, árat nem kérdezve veszik a karajt(!), a kolbászt meg a miegymást mert enni aztán kő vazze…..
Jól meg is lettem nézve, hogy fél kg lapockát, ugyanennyi darálthúst és CSAK egy szál kolbászt vettem, alig fizettem 3ezer forintot; nyakam behúzva tűntem el a tömegből, de megnyugodva, hogy mára valami más témát is szolgáltattam neki pletyka gyanánt….
Haza érve, már az Uram is otthon vót, mert a kb 20 fős gárdából, csak ketten tudtam kiérni, mivel a többiek Hegyeshalomnál ragadtak, a románok meg a bolgárok cirkusza miatt..
Ha, már itthon maradt elment a dokihoz, aki távgyógyításban tett receptet a felhőbe (ez, a jövő, most min csodálkoztok!!), amit a megrendelt kutyakaja felvétele után ki is váltott.
Ebéd közben, jött a telefon neki, hogy bocsi, meg nehari de mivel a lázon kívül, az összes tünetet produkálja, amit a jelenlegi vírus okoz, ezért tényleg bocsi, de le kell adni a drótot fentebbre, hogy gyanús esettel van dolga…..
Az Uram szájából majdnem kiesett a gombóc, de látszólag hősiesen tűrte a hallottakat, s lassan de biztosan pakolni kezdett, mert 2 óra múlvára vártuk a mentőt, ami elvitte Őt megfigyelésre…
Csodálkoztam volna, hogy ha nem lett volna elég nézőnk ahhoz, hogy elviszi a Férjem egy teljesen tetőtől talpig beöltözött mentős.. De, csak a szomszédasszonyom vette a fáradtságot, hogy felhívjon és megkérdezze tud-e segíteni… A lányom osztálytársának anyukája is hívott később, de ő a falu másik végén lakik.., látni nem látta a nénúsautót, de a kettővel arrébb lévő szintén osztálytárs anyja Őt hívta, fel, hogy mit tud rólunk… (igen, tudja a számom…..).
Falu… Lesünk, jól kibeszéljük, dumálunk ezt meg azt, de én bevettem a leszarom tablettát, és miután kigördült a színes autó a házunk elől felhívtam azokat, akiket kiadott az Uram, hogy hívnom kell…..
A Szahara negyed homokállománya a számon kívánkozott ki, mire végeztem a kiadott emberek felhívásával.. Volt, aki hallgatott, volt aki nem tudta mit mondjon, volt aki azonnal a valagát féltette, és volt olyan is aki kissé túl spilázta a dolgot, és rögtön hangos bömbölésre zendített…
Estére, már alig éltem…. A rohadt takonykór mind a két batári nagy kezével átölelt és el sem engedett, szorított erősen…..
Az Uram, a körülményekhez képest jól.., egyedül egy kórteremben, most megtapasztalva, hogy nincs wc papir, illetve nem tettünk, azért jó lett volna ha elviszi a kisrádiót, amit annyira tukmáltam neki.., de örül az újságoknak (Apa magazin, IPM, National Geografic), amit tudta nélkül csempésztem be a tatyóba…
Mielőtt, átadtam volna magam teljesen a fent említett kéretlen ölelésnek, még intéztem a hitvesemnek barátot, aki holnap vizet, wc papírt és tusfürdőt visz be neki, de szigorúan csak a portáig, nagy unszolásra kértem egy-két dolgot a segítő anyukától és megnyugtattam a helyzetet fel sem fogó gyerekem, hogy nem lesz semmi baj; gondolatban hozzá téve, hogy hazudni sohasem szabad…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: