Köszi, Gabi néni….

Köszi, Gabi néni….

A gyereknek, végre itt a szünidő; nekünk szülőknek már nem annyira, mert most főhet a fejünk hova is tegyük az utódunkat egész nyáron, amíg mi dolgozunk. Mondjuk, nekem már február óta kattog az agyam, és rendszeresen akasztok ki embereket a telefonjaimmal, hogy a lehető legtöbb táborban tudjam a lányunk!

Szóval, vége a sulinak és tegnap meg volt az évzáró is, amelyen sajnos nem vehetem részt, de az Uram képviselt engem is. S, mivel nem voltam ott ezért –nem, nem dalban!- itt, leírva mondom el..

Köszi, Gabi néni:

– hogy egész évben foglalkoztál a lányunkkal..

– akkor is türelmes voltál, amikor én már saját magamat is elküldtem volna valami melegebb éghajlatra; de Te még mindig hallgattál, bólogattál és válaszoltál.. Ilyenkor, azt gondoltam, egykor biztos pszichológiát is hallgattál, persze nem felvételről, hanem valami flancos iskolában; mert magadtól tuti nem lennél ennyire nyugodt!

– hogy, kiálltál a lányunkért, mert Te láttál benne fantáziát, pedig mások nem biztos

– hogy, lekapargattad a külső, kemény kérget a gyerekről, hogy felszínre törjön belőle az, amit mi sem gondoltunk volna.

– hogy imád suliba menni, és bár kicsit féltékenyen, de Istennőként tekint Rád, és az amit mondasz szent és sérthetetlen, megkérdőjelezni itthon és máshol is tilos !

– hogy, már szeret olvasni, igaz ezt egy szekrényben teszi zseblámpával, egy takaróval és 12 darab plüssállat társaságában.

– hogy mindig mesélsz valami érdekeset az iskolában, mert azt nem csak a lányuk hallja, hanem mi is, és erről mindenképpen tudnunk kell; ezért este alvás helyett meg kell hallgatnunk.

-hogy elfogadtad olyannak, amilyen.. Kicsit szeleburdinak, kicsit -na, jó nagyot!- nagy szájúnak, kicsit nehezen nevelhetőnek; tudom, hogy imádod, amikor hozzád bújik..

..és, köszi, hogy nemcsak a jó tanulók léteznek a számodra.., hogy az évzáró után, a lánygyerek csillogó szemekkel jött haza, boldogan ugra-bugrált mint egy kölök kenguru, mert az oklevél, amit adtál –nemcsak neki!-, olyan örömöt okozott ennek az emberkezdeménynek, mint egy… nem is tudok mondani olyat!

Köszi, Gabi néni és tudd meg, hogy szükségünk van Rád jövőre is, hogy újabb és újabb élményekkel gazdagítsd az utódunkat, hogy neveld az Életre –velünk együtt-, hogy fogd a kezét, vezesd az úton, amit végig kell járnia; legalább az iskolában, amíg nincs velünk…

Hiszen, akarod vagy nem minden általad osztályfönőkölt  gyermek, kicsit a Tiéd is, mert zsenge gyermekkorát, a Te szárnyaid alatt éli meg..

Gondolom, nem fog meglepni, hogy az Uramat kértem meg, hogy készítsen fotót rólad, és a Tamiról; és biztos nem fog felkészületlenül érni, hogy a kissé habókos anyuka kiteszi a netreJ

Köszi, Gabi néni, hogy megismerhettelek…