“Van úgy, hogy kell egy féktelen…” beszélgetés, egy megfelelő idegennel :)

Azzal kezdődött az egész, hogy a hatalmas hátsó részem megelégeltem, és intenzív fogyókúrába kezdtem (de, erről majd később..), minek az egyik következménye, hogy kifogytam a ruháim nagy részéből.

Mit tesz ilyenkor egy nagyon takarékos asszony, na mit?! Hát, felteszi a netre és eladja a “kinőtt” ruháit 🙂 Egy ilyen rucira jelentkezett egy lány, akinek megtetszett az egyik feleslegessé vált hacukám, és néhány mondatváltás után megbeszéltük, hogy elviszem a hőn áhított ruhát a nagyvárosba, ahol egy Ismerőse átveszi tőlem. Küldtem a számom, majd vártam az ismerős jelentkezését.

Jött is a hívás, szombat délelőtt “randi” megbeszélve.

“Hallo! Itt vagyok!”- hívtam az Ismerőst, aki a távolból integetett: Ő is.

Az Ismerőst, 50-esre saccoltam. Beesett, borostás arc, csillogó szemek. Udvarias bemutatkozás kézfogással, -szégyellem, de nem emlékszem a nevére-, majd meginvitált egy kávéra a méterekkel arrébb lévő vendéglátó egységbe.

Bevonultunk, hát a lányom, az Ismerős meg én a kávézóba. Miután, kiderült, hogy a teraszon veszik fel a rendelést, a pincérlány kilibbent és megkérdezte mit szeretnénk, erős szemfestéke alatt alig látott…

Az Ismerőst néztem, aki beszélt. Nem keveset, de érdekeset. Rövid együtt létünk alatt, a lányom beszürcsölt egy kisüveg colát, én illedelmesen kis kortyokban ittam a kávét, és közben ittam az Ismerős szavait.

Néhány perc alatt megtudtam egy halom infót, az Ismerősről, a külföldön tanuló egy szem gyermekéről, a házról, amit most vásárolt..

Aztán, beszélt a barátairól akik tegnap este hunytak el egy balesetben, amit pont reggel hallottam a hírekben fél füllel..

Milyen kicsi a világ..-gondoltam.

Az Ismerős szemei pillanatok alatt borultak könnybe, és akkor és ott azt éreztem, hogy ez az ember milyen végtelenül magányos lehet..

Maradtam volna még.., hallgatni az életét, egy megfelelő idegen életét; de a lányom a Fesztiválját követelte.

Megköszöntük a kávét, meg a colát és ott hagytuk Őt egyedül, a könnybe lábadt szemével, a sörével és az el nem mondott életével..

Sokáig, bennem maradt még ez a villám találkozás, egy dal jutott eszembe:

“Van úgy, hogy kell egy féktelen….. beszélgetés, egy megfelelő idegennel. Szerintem, Ő pont megfelelő volt 🙂