Az egész heti influenza miatti pihenés után, még egy kis szombati punnyadást terveztem. Gondoltam, nem is főzök; minek? Holnap, úgy is vasárnap akkor főznöm kell, mert nálunk a vasárnapi ebéd egy kisebb fajta lakodalmi kajálással vetekszik, főszerepben a leves. Délután, meg majd filmezünk csak még azt nem döntöttem el, hogy nyálas-zsebkendőset vagy rettegős-gyilkosost szeretnék..
Szóval, reggel nem keltem korán. A melegszendvics ebédre tökre megfelelt, és még a leánygyereket is be tudtam vonni egy kis segítség adásra.
Semmi más dolgom nem volt, mint várjam a szerelőt aki eltávolítja a 15%-ban hiányos konyhabútoromból, a tavaly decemberben megvásárolt mosogatógépet; de erről majd kicsit később bővebben is tájékoztatom a nagyérdeműt..
Nos, a szerelő távozása után még tettem-vettem, aztán a közös családi „ebéd” után elmosogattam.. Azaz, csak akartam. Mert, a mosogatógépszerelő elfeledte közölni, hogy a mosogató alatti sifon egy leheletnyit müködésképtelen, s a felismeréssel egyidejűjeg a szekrényből hangos zubogást hallottam, majd a zoknim tök vizes lett..
„A rohadt életbe, ömlik a víz!”-süvöltöttem, mire az Uram:
„Hozzál valamit!”
A „valami” ugye, elég tág fogalom, még a legértelmesebbjének is, ezért inprovizáltam.
Elsőként, az emeletre rohantam fel vödörért, aztán a lenti fürdőbe rongyért. Mindkettő „valami” látványa erős nem tetszést váltott ki az Uramból; de én ezekkel már nem törődtem, és a szavait is csak a távolból hallotam; mert már a konyhában voltam négykézláb és hevesen töröltem a még mindig csordogáló vizet.
A párom a szerelőt hívta, aki számunkra haszontalan tanácsokkal látta el, nem figyelembe véve azt a nem elhanyagolható tényt, hogy nagyon nem értünk a vízszereléshez.
Nem baj. A nagyja víz feltakarítása után, a család férfi tagja neki látott, hogy gyakorlatban is megvalósítsa az előbb hallottakat. Majnem sikerült, amikor nem várt esemény következett. Nem folyt le a víz..
Újabb telefon egy másik szerelőnek, aki újabb tanácsokat osztott. Megvalósítás, majd az internet mindenható léte…
Dugulás elhárítás. Mivel, nem voltam hajlandó szakembert hívni népigyógyítás következett.
„Vegyél elő szódabikarbónát, meg ecetet is!”- hangzott az utasítás a számítógép elől.
Családi összhangban oldottuk meg a maradék felálló problémát:
Egy tasak szódabikarbónát öntöttem a lefolyóba, majd nyakon burítottam egy kanna forró vízzel, és egy kis ecetet löttyintettem rá. Az eredmény lenyűgöző: hatalmas bugyborékolás, a trutymó ömlött felfelé… Csak, nem folyik le..
„ A szomszédnak, tuti van wc pumpája..”- de, csak egész halkan mondtam.
Diadalittasan cuncáltuk a még habzó lefolyót a szomszédom eszközével ami egy-két pumpálás után úgy itta a vizet, mint egy feneketlen kút.
Probléma, megoldva. Parafadugó, a sifon bigyójába, kedélyek lenyugva…
Zokni nélkül, egy csomó vizes ronggyal a kezemben azon gondolkodtam vajon nyálas-zsebkendős vagy rettegős-gyilkosos filmet nézzünk-e.. Szerintetek??
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: