Az Uram, a kesztyű meg a sál esete … velem..

„Még jó, hogy ma kinyitnak..”-dünnyögött az Uram a bajsza alatt és a nem kicsi szakálla felett.

„A francba..”- nyugtáztam az előttem szólót, és hatalmas dobással a bal vállamra küldtem a sálam. Az üzlet 10 órakor nyitott, ekkor 9óra sem volt.

A plázából, a következő helyre mentünk ahol dolgunk volt. Az autóban a műszer mínusz 15 fokot jelzett. Rohadt hideg volt, az amúgy is fázós lényemnek. Fejemben az akciósan vásárolt sapka, hozzá színben passzoló kék sál, és a dögös szintén akciós kék kesztyűm. A Férjem meg röhögött rajtam, és mellettem az egy szál kis pulcsijában.

„Visszamegyünk még?”- kérdeztem, tök bájosan, miután kiléptünk a helyről, ahol még dolgunk volt.

„Vissza.., persze.”- de, nem hangzott túl lelkesen a válasz. Biztos, voltam benne, hogy nem érti a női lelket.

„De, tudod ott van most sál leárazás, és  nagyon jó minőségűek vannak, és láttam egy jót..”- mondtam volna még tovább is, de az Uram rám nézett és nem volt több szavam. Belesüppedtem az anyahajó anyósülésébe, és jobbnak láttam hallgatni.

Visszamentünk a plázába.. másodszor. Kiszállásnál, levettetem a pulcsim, és a sapkám, hanyagul a kocsiba dobtam, kék sálam a bal vállam felett landolt. Álmaim sálja ott volt az üzletben, de még mindig nem annyiért, mint amennyiért szívem szerint megvettem volna. Ott hagytam. Még elmentünk nézelődni, aztán kitaláltam, hogy a multinál bizti lesz occsó sál, oda menjünk.

„Ááá, Kicsim nincs meg a kesztyűm!”- sikoltottam a kocsi mellett, és ezzel a mozdulattal rohantam vissza az üzletbe.

„Mert, neked mi a francnak kell az a nyamvadt sál a kabátod felett, nem is takarja a nyakad! Az miatt hagytad el, biztos!”

„Mit értesz Te ehhez?? A sál kell! Kiegészítő, nem érted??”- vakkantottam vissza, majd a következő percekben végig szántottam a plázán, az imádott kesztyűm után. Nyomomban, az Uram.

„Nincs meg..”- és, éreztem a szememben a könnyeket, de lenyeltem, mert a gyengeség nem megengedett nálunk…

A Férjem rám nézett, el sem hittem, hogy megsajnált… Behuppantam az ülésbe, mikor a műszerfalon megpillantottam a kesztyűm.. Az Uram nem mondott semmit.

A multiban nem volt akciós sál.. A szívem majd megszakadt, de nem mertem szólni mennyire fáj a szívem a plázás sál miatt.. Szidtam magam, hogy mi a fenének nem vettem meg, mikor ott volt a kezemben, éreztem a puhaságát, láttam magam előtt még most is milyen hatalmas volt.

„Akkor menjünk haza..”- mondtam szomorúan.

„Jó, menjünk, de még van egy kis dolgom”- válaszolta az Uram, és elindult.

Mikor megállt legközelebb, újra a plázánál volt. Aznap, harmadszor.

„2perced van, hogy megvedd azt a nyamvadt sálat, mert nem akarom hetekig hallgatni, hogy nem vetted meg!”- morogta, és igaz 6percbe telt, de kezemben a zsákmánnyal vágódtam be a kocsiba.

Tanulság? Na, az nincs. De, ha mégis lenne, osszátok meg velem..

.