Néhány hete találkoztam egy ismerőssel. Mondom, Ismerős, mert nem járunk össze kávézni, de ha találkozunk a kötelező udvariassági köröket lefutjuk és megérdeklődjük kinél: mizu.
Na, ilyen találkozásnál kérdezte az Ismerős, hogy tudnék-e szerezni neki valamit, ha már arra járok amerre.
Tudtam.
Szóltam az Ismerősnek, hogy van valami, amit szeretett volna, ráadásul ingyen és bérmentve.
A megbeszélt „randira”, Ismerős férje jött akit nevezzünk Bélának. Béla, a randi helyen már messziről integetett felém, amikor észrevett jött is az autómhoz, lelkesen kezében egy hatalmas zsemlével, melyet vígan majszolt; bajszán megcsillant az ott maradt vaj… Hatalmas hasa kilógott a póló alól, láttunk már ilyet, nem??
Mivel, mondtam már előre, nem nagyon érek rá, én is integettem, hogy kövessen engem az autójával, hogy oda vigyem ahol a valamit átveheti –mondom- ingyen és bérmentve.
A helyen még várni kellett pár percet ezért Béla szaporán kiugrott az autójából és oda jött hozzám, miközben próbáltam megtalálni a kocsi kulcsomat a káoszban, az autómban..
Béla, végigmért tetőtől talpig, szemei kocsányan lógtak a szemgödrükből majd elkezdte:
„Jajj, de rég találkoztunk, mi van veled? „- tett fel az első udvariassági kérdést majd jött a következő, meg sem várva, hogy válaszoljak.
„Mondta ám a nejem, hogy jól meghíztál! Azt mondta, akkora a feneked mint a hátaslónak, de bizony igaza is van! Mindenhol hurkák vannak, rajtad, a jólét mi? „- vigyorgott a még mindig vajas bajsza alatt, és szemeit tágra nyitva várta a választ. “Tényleg, jó nagy a segged!”- majd nyomatékul a hátsómat stírölte leplezetlenül.
Köpni nyelni nem tudtam, és azt hittem ez a poén része volt de nem. Hallod? Béla, még kb. 2percig ecsetelte, hogy a szerinte jólét, jól megnövesztette a testtájékaimat.
“Anyád”!-gondoltam elsőre, de nem mondtam ki. Nem is tudom miért.. Ja, mert még volt a nyelvem végén néhány -hogyismondják- nyomda festéket nem tűrő szó, és kifejezés.
Nem, nem hajtottam el.. Pedig, azt kellett volna főleg azután, hogy a valami amit szereztem neki, nem volt elég jó, mert más színű kellett volna – pedig, ami volt az is megfelelt volna neki arra, amire neki kellett-; ja, és az időpont sem volt megfelelő, amikor a valamit elvihette volna.
Nincs véleményem, még.. Mert, jelenleg a hatása alatt vagyok Bélának, és a viselkedésének.. Jelenleg, emésztek és gondolkodom.
Utószó: Haza érve, elmeséltem az Uramnak az egészet, A-tól Z-ig.
Az Uram átölelt, és azt mondta: Kicsim, Drágám Egyetlenem! Igaz, nagyobb lett a sejhajod amióta megismerkedtünk, de nem vagy dagadt és nekem így vagy jó!
A nagyfiamnak is elmondtam (16éves!), hogy ma valaki ledagadtozott, mire a gyerek:
„Ki, Anya? Ez hülye?”
Jól esett, mert ugye a kamasz az megmondja a tutit; főleg az enyém ugyi..
No, comment..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: