A 43. születésem napja..

Hajnali 05.18. volt és alig láttam. Lehámoztam magamról a párom karját, aki el sem akart engedni szerintem… Úgy horkolt, mint egy megtermett kandisznó, így magára hagytam. Kitámolyogtam pisilni, úgy ahogyan ezt minden normálisos ember teszi, közvetlen ébredés után.
A pirkadat még semmi világosat nem mutatott az utca felől, így nyomban a kávéfőzőhöz indultam, vastagon csipás szemmel.. Kívántam azt a fekete levest, már éreztem az ízt a számban.
Ekkor, ugrott elém az Uram, az étkezőből, vaksötétben kezében a parfümös dobozzal. A szívem majd kiugrott a helyéről, és már majdnem lendítettem a kezem, hogy adjak annak a marhának egy taslit, aki hajnalok hajnalán B.U.-s fémdobozzal ijeszteget.
-„Normális vagy?”- próbáltam suttogni, de még mindig viszketett a tenyerem, hogy agyon csapjam.
-„Boldog szülinapot Kicsim”..- hebegte az Uram, és átölelt. Kezembe nyomta a parfümöt, de nekem ez sem volt elég.
-„Boldogot, mi?? Majd megpusztultam infarktusban!”- közben, kezem a szívemen pihent.- „Köszönöm, nna de most menj vissza aludni.”
A 43. születésem napja.. A kávé, a B.U.-s parfüm meg én letelepedtünk az asztalhoz, és azon tanakodtunk vajon hazudhatom a külvilágnak, hogy 34. múltam….

A teraszajtó előtt ekkor jelent meg a családom összes állatkája, nyüszítve felváltva a kajáért.